A napok óta tartó havazás rengeteg gondot, bosszúságot okoz a közlekedőknek, plusz munkát a hótakarítóknak, pedig a tél legalább annyi örömöt jelenthet. Például egyszerűen azzal, hogy szép.

A mostani gyerekeknek leginkább a szülei, vagy nagyszülei emlékezhetnek az ideihez hasonló telekre. A hófehér áldást a kicsik élvezik igazán. A váratlanul jött iskolai szünet a fél méteres hótakaró, a csúszós utak mind-mind alkalmat teremtenek a játékra.
A kavargó hóesésre, az apró tűhegyű pelyhekre azonban talán még a dühös és rohanó felnőttek is rácsodálkoztak napközben. A városlakó miközben kocsiját ásta a hó alól, vagy gyalogosan átverekedte magát a hóbuckákon, esetleg egyszerűen csak kinézett irodája ablakán, csodát láthatott. Egyszerit és megismételhetetlent. Álomszerű képződményeket, havas lankákat, és méltóságteljes hegyvonulatokat az utak mentén, a faágakon megkapaszkodó és az ablakpárkányt megülő puha pehelypárna takarót.
Érdemes alaposan az emlékezetünkbe vésni ezeket a pillanatokat, mert néhány nap múlva már nem hószőnyegen, hanem szürke latyakban, a térdig érő kiábrándító valóságban gázolunk majd. Éljen a hó, hogy maradjon holnapra is egy álmunk!