Hogyan segíthet a kormány, az önkormányzatok a fogyatékkal élőknek a munkahely megtalálásában, mit tesz és tehetne még az állam a fogyatékos emberekért - erről és még sok minden másról volt szó a mai Együtt - Egymásért az Egyenlő esély jegyében című fórumon.

Teltház fogadta a szólásra emelkedőket a Jósa András Kórház Sebészeti tömbjének előadójában megrendezett eseményen, melynek támogatói a Lépésről Lépésre Egyesület, a Kölcsey Televízió, a Mozgás és Rehabilitációs Kht. És az MCOnet Kft. voltak. Mindez csak első lépése egy rendezvénysorozatnak, amely segítséget kíván nyújtani a fogyatékkal élőknek. Mértem István, a fórum megálmodója felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy tekintsünk a jövőbe, és találjunk megoldást a fogyatékkal élők támogatására. Dr. Pikó Károly orvosigazgató és Dr. Kiss Gábor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntőt mondott, majd Giba Tamás alpolgármester tartott tájékoztatót a városban élő fogyatékosokról, és az őket segítő közlekedési, akadálymentesítési és oktatási fejlesztésekről. Az alpolgármester úr bejelentette, hogy a Báthori laktanyában EU-s támogatás segítségével hamarosan elindul az Esélycentrum nevű program, mely egy 800 millió Ft-os beruházás. A terv szerint a laktanya négy része kerül átalakításra, s itt a civil szervezetek számára irodák, tárgyalók, rehabilitációs centrum, kiállító terem, képzőhely oktatótermekkel, konyha étkezővel, és 41 bentlakásos férőhely kerül kialakításra. Dr. Vojnik Mária, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára, országgyűlési képviselő a megváltozott munkaképességűek helyzetéről, a védett munkahelyek támogatásáról szólt, majd hozzátette, gyakran a fogyatékosok sincsenek tisztában azzal, milyen segítséget kaphatnak. Kihangsúlyozta, az eredményességért új meghatározásokra van szükség. Szabó Zoltán, az MCOnet Kft. ügyvezető igazgatója az esélytelenek tájékoztatásának fontosságát emelte ki, melyben cége nagy részt szeretne vállalni. A felszólalók mind azt tartották kiemelni, nagy szükség van a segítségre, a kórházi rehabilitáció után a mentális rehabilitációra, hogy a beteg minél hamarabb el tudja fogadni megváltozott helyzetét, és mielőbb be tudjon illeszkedni a társadalomra. A fórum végén Demeter Mátyás - akinek két halmozottan hátrányos gyermeke van - elmondta, nem szánakozásra, sajnálatra van szükségük, hanem segítségre. Példaként felhozta a zánkai tábort, ahonnan a hétvégén jöttek haza a gyerekekkel, s legnagyobb problémaként azt emelete ki, hogy bár mindenki aranyos és segítőkész volt, nem igazán tudták a táboroztatók, milyen programokat kell a sérült gyermekeknek szervezniük. Fejlődik a társadalmunk, igyekeznek az emberek egyenrangúként kezelni a fogyatékos társaikat, ám még mindig nem tartunk ott, mint ahol nyugaton tartanak, hogy egy megváltozott helyzetű embert a kórházból kikerülve helyzetéhez átalakított lakása várja… Ez, és sok más még a feladat, melyre a rendezvénysorozat következő fórumain igyekeznek több támogatást kivívni a szervezők. www.egyenloesely.hu