Húsvétoljona Múzeumfaluban
Április 17-én, Húsvét hétfőn 10 órakor hagyományos ünnepi program kezdődik a Sóstói Múzeumfaluban.
10.00 Locsolkodás ahogy az falun történt a Margaréta Tánccsoport előadásában
11.00 Református istentisztelet a múzeum kisdobronyi templomában
13.00 Bábelőadás gyerekeknek a Burattino Bábcsoport közreműködésével
A nap folyamán:
• nép- és iparművészeti kirakodóvásár
• népi gasztronómiai bemutató és kóstoló az anarcsi házban
• időszaki kiállítások a jánkmajtisi és a kállósemjéni lakóházban (húsvéti asztal a reformátusoknál és a katolikusoknál)
A SÓSTÓI MÚZEUMFALU RÖVID TÖRTÉNETE
A Sóstói Múzeumfalu tervezése 1964-ben kezdõdött meg, építésének beindulására azonban csak 1970-ben került sor. Eleinte különbözõ vállalatok végezték az épületek áttelepítését, majd 1975-tõl egy önálló építõbrigád munkába állásával indult meg a szakszerû és megfelelõ tempójú építkezés. A múzeumfalu elsõ része 1979-ben öt berendezett parasztportával nyílt meg a látogatók elõtt. Azóta a 7 és fél hektáros terület beépült, és jelenleg már több mint 80 építmény képviseli Északkelet-Magyarország sokszínû népi építészetét. Az épületek túlnyomó többsége eredeti, ami azt jelenti, hogy egykori hely-színükrõl pontos felmérések és részletes bontási terv alapján történt meg az áttelepítésük. Az egyes épületelemek konzerválás és a szükséges kiegészítések elvégzése után kerültek vissza eredeti helyükre. Természetesen az áttelepítésre alkalmatlan anyagokat (például vert fal) vagy a túlságosan elöregedett, rossz állapotban levõ elemeket a visszaépítés során újakkal pótolták, de egyébként az áttelepítés mindig szigorúan az eredeti állapot helyreállítását célozta. Csak néhány olyan épülete van a múzeumfalunak, amely régi tervrajzok és fotók alapján rekonstrukcióként készült el. A lakóházak berendezése ugyancsak a legnagyobb hitelességgel történt, vagyis lehetõség szerint ugyanabból a faluból, vagy legalábbis a környezõ településekrõl származó bútorok, használati és dísztárgyak kerültek az enteriõrökbe. A múzeumfalu Magyarország második legnagyobb skanzenjeként megközelítõleg teljes képet nyújt az Észak-Tiszántúl egykor oly gazdag néprajzi anyagáról, a 19. század végi, 20. század eleji hagyományos paraszti életmódról.
(Cardinalis)
11.00 Református istentisztelet a múzeum kisdobronyi templomában
13.00 Bábelőadás gyerekeknek a Burattino Bábcsoport közreműködésével
A nap folyamán:
• nép- és iparművészeti kirakodóvásár
• népi gasztronómiai bemutató és kóstoló az anarcsi házban
• időszaki kiállítások a jánkmajtisi és a kállósemjéni lakóházban (húsvéti asztal a reformátusoknál és a katolikusoknál)
A SÓSTÓI MÚZEUMFALU RÖVID TÖRTÉNETE
A Sóstói Múzeumfalu tervezése 1964-ben kezdõdött meg, építésének beindulására azonban csak 1970-ben került sor. Eleinte különbözõ vállalatok végezték az épületek áttelepítését, majd 1975-tõl egy önálló építõbrigád munkába állásával indult meg a szakszerû és megfelelõ tempójú építkezés. A múzeumfalu elsõ része 1979-ben öt berendezett parasztportával nyílt meg a látogatók elõtt. Azóta a 7 és fél hektáros terület beépült, és jelenleg már több mint 80 építmény képviseli Északkelet-Magyarország sokszínû népi építészetét. Az épületek túlnyomó többsége eredeti, ami azt jelenti, hogy egykori hely-színükrõl pontos felmérések és részletes bontási terv alapján történt meg az áttelepítésük. Az egyes épületelemek konzerválás és a szükséges kiegészítések elvégzése után kerültek vissza eredeti helyükre. Természetesen az áttelepítésre alkalmatlan anyagokat (például vert fal) vagy a túlságosan elöregedett, rossz állapotban levõ elemeket a visszaépítés során újakkal pótolták, de egyébként az áttelepítés mindig szigorúan az eredeti állapot helyreállítását célozta. Csak néhány olyan épülete van a múzeumfalunak, amely régi tervrajzok és fotók alapján rekonstrukcióként készült el. A lakóházak berendezése ugyancsak a legnagyobb hitelességgel történt, vagyis lehetõség szerint ugyanabból a faluból, vagy legalábbis a környezõ településekrõl származó bútorok, használati és dísztárgyak kerültek az enteriõrökbe. A múzeumfalu Magyarország második legnagyobb skanzenjeként megközelítõleg teljes képet nyújt az Észak-Tiszántúl egykor oly gazdag néprajzi anyagáról, a 19. század végi, 20. század eleji hagyományos paraszti életmódról.
(Cardinalis)