„Bízom benne, hogy bekerülök a csapatba”
A napokban mindkét új kapusunk bemutatkozott az olvasóinknak. Most Erdélyi Miklóst kérdeztük, ő hogyan éli meg az új helyzetet?
- A két ünnep között egyedüli kapus voltál a csapatnál. Most ismét hárman vagytok.
- Igen, megint onnan kezdünk, mint nyáron, hogy két kapussal is meg kell harcolnom a kapuba kerülésért. Úgy érzem nem vagyok könnyű helyzetben, de próbálok minél jobban edzeni, minél többet dolgozni, és bízom benne, hogy ennek lesz eredménye, és bekerülök a csapatba.
- Hogy érzed magad?
- Most egy kicsit fáradtan, hiszen egy kemény edzésen vagyunk túl, és a múlt héten is nagyon sokat dolgoztunk. Összességében egy kicsit csalódott vagyok az elmúlt félév miatt. Bajnokságot nyertünk, feljutottunk az első osztályba, és sajnos nem sikerült védenem NB-I-es bajnoki meccsen, csak Liga Kupa meccsen.
- Ez most több munkára sarkall vagy inkább rossz kedved van miatta?
- Mindkettő igaz. Kicsit rossz kedvem van, ha úgy nézzük. Másrészt mitől lenne rossz kedvem, hisz azt csinálom amit szeretek. Dolgozok keményen, és meglátjuk mi lesz tavasszal.
- Milyen a kapcsolatod az új kapustársakkal, zavar téged a versenyhelyzet?
- Mi kapusok másképpen fogjuk fel az ilyen szituációt. A mezőnyjátékosok ha kikerülnek a csapatból, akkor őket az sokkal érzékenyebben érinti. Mi évek alatt hozzászoktunk, hogy ez olyan poszt ahol csak egy ember játszhat. A kapust csak végső esetben cserélik le. Sőt ha hibákat vét, akkor sem váltanak feltétlenül a következő meccsre. Ez így is van jól, hisz a mi posztunk a bizalmon is alapul. Ha egy hálóőr elveszti az önbizalmát, akkor az hosszabb távon is kihat a játékára.
- Hogy látod, a három kapus közti versenyben neked mik az előnyeid?
- Annyi előnyöm van, hogy másfél éve itt vagyok, és a bajnokcsapat tagja vagyok. Emiatt is jól ismerem az együttest, a játékosokat, a védelmet és játékunkat.
- Takács Tamással már többször találkoztatok egy-egy csapatban.
- Annak idején együtt voltunk tagjai az U-21-es válogatottnak, és a Honvédban is voltunk egyszerre. Mi eddig minden csapatnál jó barátságban voltunk, most is így lesz. Bárki fog védeni nem fogjuk egymást furni az biztos!
- Hogy van a családod, a fiad?
- Köszönöm szépen jól vagyunk. Bár éppen ma, kórházban van a kisfiúnk, természetesen a feleségem kíséretében. Ma egy kisebb sérvműtétet hajtanak végre a fiamon. A szokásosnál is jobban sietek haza, megyek értük a kórházba.
- Igen, megint onnan kezdünk, mint nyáron, hogy két kapussal is meg kell harcolnom a kapuba kerülésért. Úgy érzem nem vagyok könnyű helyzetben, de próbálok minél jobban edzeni, minél többet dolgozni, és bízom benne, hogy ennek lesz eredménye, és bekerülök a csapatba.
- Hogy érzed magad?
- Most egy kicsit fáradtan, hiszen egy kemény edzésen vagyunk túl, és a múlt héten is nagyon sokat dolgoztunk. Összességében egy kicsit csalódott vagyok az elmúlt félév miatt. Bajnokságot nyertünk, feljutottunk az első osztályba, és sajnos nem sikerült védenem NB-I-es bajnoki meccsen, csak Liga Kupa meccsen.
- Ez most több munkára sarkall vagy inkább rossz kedved van miatta?
- Mindkettő igaz. Kicsit rossz kedvem van, ha úgy nézzük. Másrészt mitől lenne rossz kedvem, hisz azt csinálom amit szeretek. Dolgozok keményen, és meglátjuk mi lesz tavasszal.
- Milyen a kapcsolatod az új kapustársakkal, zavar téged a versenyhelyzet?
- Mi kapusok másképpen fogjuk fel az ilyen szituációt. A mezőnyjátékosok ha kikerülnek a csapatból, akkor őket az sokkal érzékenyebben érinti. Mi évek alatt hozzászoktunk, hogy ez olyan poszt ahol csak egy ember játszhat. A kapust csak végső esetben cserélik le. Sőt ha hibákat vét, akkor sem váltanak feltétlenül a következő meccsre. Ez így is van jól, hisz a mi posztunk a bizalmon is alapul. Ha egy hálóőr elveszti az önbizalmát, akkor az hosszabb távon is kihat a játékára.
- Hogy látod, a három kapus közti versenyben neked mik az előnyeid?
- Annyi előnyöm van, hogy másfél éve itt vagyok, és a bajnokcsapat tagja vagyok. Emiatt is jól ismerem az együttest, a játékosokat, a védelmet és játékunkat.
- Takács Tamással már többször találkoztatok egy-egy csapatban.
- Annak idején együtt voltunk tagjai az U-21-es válogatottnak, és a Honvédban is voltunk egyszerre. Mi eddig minden csapatnál jó barátságban voltunk, most is így lesz. Bárki fog védeni nem fogjuk egymást furni az biztos!
- Hogy van a családod, a fiad?
- Köszönöm szépen jól vagyunk. Bár éppen ma, kórházban van a kisfiúnk, természetesen a feleségem kíséretében. Ma egy kisebb sérvműtétet hajtanak végre a fiamon. A szokásosnál is jobban sietek haza, megyek értük a kórházba.