Révész Attila a második félidőben látottakkal elégedett volt Kaposváron, ezt a küzdenitudást várja a csapattól a következő két találkozón is.

A mérkőzés a Szpari támadásaival kezdődött, de aztán a hazai gárda átvette az irányítást.
Igen, a széleken gyakran mögénk kerültek egy-egyben, és ezt nem tudtuk kompenzálni, középről nem érkezett időben a segítség. Szélen Zaleh hibázott többször, középen Cséke Gyuri is elkövetett ekkor gyermeteg hibákat. Ezek miatt már a váltás is megfordult a fejünkben. Utána aztán arra gondoltunk, hogy a szünetig kihúzzuk, és akkor majd helyretesszük a problémát. Sajnos ez nem sikerült, mert Alves egy hatalmas gólt rúgott. Akkorát, hogy az élvonalbeli európai kluboknál is ünnepelnék érte. A gólt Gyuri taktikai hibája előzte meg, amit ezerszer és ezerszer megbeszélünk.
Hozzátartozik, hogy a lövési lehetőségeink, amelyek ígéretesebbek voltak, mint a hazaiaké, azok rendre elhamarkodottan, könnyelműen lettek befejezve. Míg a kaposváriak a nehezebb lehetőségeikkel is ügyesebben éltek.
Aztán a második félidőben megvalósítottuk azt, amit egész héten gyakoroltunk. A rengeteg futást, az agresszív játékot, az előre beindulásokat. Öröm volt nézni ahogy játszottak a fiúk. Nagyon igazságtalan lett volna, ha nem egyenlítünk, de végig azt vártam, hogy begyűjtjük a három pontot. Főként azért, mert olyan odaadással, egymásért való küzdéssel focizott a csapat, amit megkívánunk tőlük. Minden erejükkel belevetették magukat a játékba, és megvalósították az elvárásainkat.
A Kaposvár egy jó csapat, és mindezek mellett a hazai pályájukon a második félidőben a mi akaratunk érvényesült. Föléjük kerekedtünk, és az emberhátrányos időszakban is adódtak lehetőségeink. Nekünk volt mérkőzéslabdánk, és ez mindent elmond a játékosaink teljesítményéről.