Böőr Zoltán nyilatkozik honlapunkon. Kiderül, hogy a foci és a család a legfontosabb értékek az életében.

Böőr Zoltán augusztus utolsó napján igazolt a Szparihoz Győrből. A középpályás huszonkétszeres magyar válogatott, közel egy évtizeden keresztül a DVSC egyik meghatározó játékosa volt. Szerepelt Törökországban, a legutóbbi bajnoki évadot az ETO-nál töltötte. A focista eddigi pályafutásáról nyilatkozott a szpari.hu-nak.

 

- Mikor kezdtél focizni?

- Kilenc éves koromban már a foci töltötte ki az életemet, vagy a grundon játszottunk vagy csocsóztunk a srácokkal. Két barátommal eldöntöttük, hogy elmegyünk és jelentkezünk a sportiskolába. Minden gond nélkül fel is vettek minket. A döntésem, kisgyerekként még nem volt igazán tudatos. Később derült ki, hogy nem is választhattam volna jobban. A sportiskolával nagyon sokfelé utazhattunk és végleg elköteleztem magam a labdarúgás mellett. Szerencsések voltunk, mert komoly motivációt jelentett a Loki szereplése is. Akkoriban kezdett alakulni-formálódni a későbbi debreceni nagycsapat, ráadásul Sándor Tamásék alkották az atlantai olimpiára kijutott magyar válogatott magját.

 

- Már gyerekkorodban kiderült, hogy jó játékos lehet belőled?

- Ez akkor nem foglalkoztatott, annak örültem, hogy szervezett keretek közt focizhatok. Utólag visszagondolva, amikor az idősebb korosztályú csapatokkal is elvittek egy-egy tornára, az már jelezte azt, hogy számítanak rám. Most sem vagyok egy óriás termetű labdarúgó, akkor lehettem vagy140 centi, 40 kiló, és nálam idősebbek ellen fociztam. Fizikális hiányosságaimat a játéktudással és technikai képességeimmel igyekeztem pótolni. Ifi koromban tizenhét évesen nagyon jó csapatban szerepeltem, Herczeg András edző vezetésével megnyertük a bajnokságot. Akkor vált világossá, hogy a focit érdemes folytatnom.

 

- Hogy kerültél a Loki kezdőbe?

- Előbb a tartalékcsapatban játszottam. Akkor Garamvölgyi Lajos mellett, Herczeg András volt a pályaedző, nyilván az ő ajánlása is segített abban, hogy a bajnokság utolsó két mérkőzésére felkerültem a felnőtt keretbe. Még nem voltam tizennyolc éves sem, amikor szóltak, hogy menjek a nagy csapat edzésére. Emlékszem, hogy be se mertem menni a nagycsapat öltözőjébe. A vendégcsapat öltözőjében készülődtem az edzésre, amikor Sándor Tamás rám szólt: Gyere kicsi, legyél köztünk!

 

- Mennyi idő után lettél állandó csapattag?

- Elég jól sikerült a bemutatkozásom, mert a következő idényben az első három meccsen csere voltam, aztán bekerültem a kezdőbe. 1996-tól 2004-ig állandó csapattag voltam, akkor egy sérülés miatt kellett kihagynom hónapokat.

 

- Említetted a fizikai adottságokat, ma már gyakran csak ezeket veszik figyelembe a kiválasztásnál is. Mi a véleményed erről?

- Egyértelmű, hogy a mai fociban nagyon fontos a fizikai felkészültség. Nem elég a technikai tudás, legalább egy fizikai adottságban jobbnak kell lenned az átlagnál is, hogy nemzetközi szintre eljussál. Én a játéktudás mellett a gyorsaságomnak köszönhetem, hogy kiléphettem a nemzetközi porondra.

 

- Nem csak a válogatottal vagy a DVSC-vel szerepeltél külföldön, de a török bajnokságot is kipróbáltad.

- Mint mondtam, későn érő típus vagyok, úgy gondolom kicsit korai volt a külföldi szereplés. Nem voltam kellően felkészülve rá. Szerencsém sem volt, mert edzőváltás történt idény közben, és az új edző sem számított rám.

 

- Most ősszel a Szparit választottad, ez hogyan történt?

- A Nyíregyháza Spartacus már a bajnokság végén megkeresett, amikor kiderült, hogy Győrben nem számítanak rám. Elmondtam a klubvezetőknek, hogy van egy külföldi ajánlatom, ami elsőbbséget élvez. Ezután folyamatosan kapcsolatban voltunk, és nagyon korrekt kapcsolat alakult ki. Ezt jelzi, hogy a sérülésem ellenére is megvalósult a szerződtetésem, amiért köszönettel tartozom.

 

- Azért is kérdeztem ezt, mert internetes fórumokon arról írtak, hogy nem is akarsz Nyíregyházára jönni.

- Ha nem akartam volna ide igazolni, akkor nem is lennék itt, csak a külföldi ajánlat miatt húzódott az egyezség. Utólag is bebizonyosodott, hogy jól döntöttem.

Nyilván a két szurkolótábor közti ősi rivalizálás miatt, kicsit más a helyzet, mint általában egy átigazolásnál. Tudom pontosan, hogy mit jelent a keleti rangadó. De néhány éve még azt sem tudtam elképzelni, hogy a Lokin kívül más magyar csapatban játsszak. Ez is megváltozott, mert a foci az életem, és az a legfontosabb, hogy játsszhassak.

 

- Debrecenben még biztos nem felejtettek el, mert a Fradi elleni hazai bajnoki meccsen a kezdőrúgást Böőr feliratú mezben rúgta egy szurkoló.

- Én is hallottam ezt a történetet, nagyon meglepett. Örültem neki, hogy a Bajnokok Ligája szereplést kivívó sok jó játékos és sztár mellett még rám is gondolnak, emlékeznek.

 

- Hogy állsz a rehabilitációval?

- Nem szabad semmit sem siettetni, de úgy érzem jól haladok. Eddig csak gyógytornát végeztem. Remélem a jövő héten már elkezdhetem a kerékpározást is.

 

- Itt Nyíregyházán is hamar kiderült, hogy számodra nagyon fontos a foci, hisz a sérülésed ellenére itt vagy minden nap az edzéseken és meccseken is. Mire jut időd a focin kívül?

- Valóban életem egyik legfontosabb része a foci. Most a főiskolára is járok, edzői szakon szeretnék diplomát szerezni. A foci mellett a család tölti ki a többi időt, van egy kislányunk, már két és fél éves, vele vagyunk a szabadidőnkben.