Szabó András nyilatkozott honlapunknak. „Az edzőket is a siker élteti”- mondta a két év után visszatérő szakember, aki szívesen jött Nyíregyházára.

- Milyen most visszajönni Nyíregyházára?
- Két évvel ezelőtt sajnos nem voltunk sikeresek, de jól éreztem magam itt, és azt gondolom az sem véletlen, hogy visszahívtak, azt jelentheti, hogy kölcsönös ez a szimpátia.

- Hogy jött most szóba, hogy ide jössz egyik-napról a másikra?
- Mint utóbb megtudtam, Tajti József lemondott, és kellett valaki, aki helyettesíti. Révész Attila először telefonon szólt, aztán személyesen hosszan elbeszélgettünk. Kiderült az is, hogy a hozzáállásunk, az elképzelésünk a labdarúgásról nagyjából megegyezik, így elvállaltam a hívást.

- Hogy fogjátok elosztani a munkát?
- A szakmai munka, az mindig team munka. A szakvezetés mindig csapatban dolgozik. Az irányvonalat általában közösen találják ki. Azt tudni kell, hogy az utolsó döntéseket Attila hozza majd meg, ő állítja össze a csapatot. Igyekszem a szakmai munkában megfelelőt alkotni, és segíteni neki.

- Mennyire ismered a csapatot?
- Sok játékossal dolgoztam együtt, sok játékost ismerek korábbról, a külföldieket kevésbé ismerem. De Cornaci-t, Vukadinovicot vagy Zalehet sem kell bemutatni, mert láttam őket focizni, csak személyes kontaktusom nem volt velük.

- Hogy érzed magad újra az élvonalban?
- Természetesen, ha ebben a szakmában vagy ez lehet a célod, hogy a legjobbak közt dolgozzál. Nehéz most az edzőknek, nehéz idekerülni, örülök neki, hogy újra dolgozhatok. Azt is látom, hogy ez nem az a nyíregyházi csapat, amit mi itt hagytunk. Azóta a körülmények tovább javultak, megépült egy gyönyörű műfüves pálya, világítás is van, profibbak lettek a körülmények. Ez természetes, hisz 2004-ben az utolsó pillanatban, váratlanul került oda a csapat az élvonalba, és így nem volt minden adva a sikeres szerepléshez.
De az a múlt, most a keretet is erősebbnek érzem, szóval örömmel vetem bele magam a munkába. Remélem, hogy tudok segíteni ennek a szimpatikus társaságnak.

- Hogy látod, mit gondolsz a magyar élvonalról, nyilván figyeled a történéseket.
- A magyar labdarúgástól egy kicsit el vagyok keseredve. Nincsenek olyan sztárok, illetve kevesen vannak olyan szerethető focisták, mint Nyilasi, Törőcsik. Csak miattuk ment több tízezer ember a meccsekre. De a vidéki klubokban is voltak ilyen sztárok, Békéscsabán Pásztorék, Tatabányán Csapó Karcsiék, akár Győrt, Zalaegerszeget vagy Fehérvárt is említhettem volna. Most nagyon kevesen vannak ilyenek az élvonalban. Nekünk ez a feladatunk, hogy ezért tegyünk. Ehhez az utánpótlásnak is komolyabban kellene mozdulnia. Húsz-harminc akadémia kellene az országban.

- Arra is gondoltam az előbbi kérdésemnél, hogy hol van tartósan a helye ebben az élvonalban a Szparinak?
- Azt látom, hogy van négy-öt anyagilag is nagyon erős klub. Gondolok, a Debrecenre, a Győrre, az MTK-ra, az Újpestre, a Honvédra, a Zalaegerszegre. Már hatot is mondtam, és még ott van a Kaposvár is, amely egy összeszokott csapat. Ebbe a sorba be kell állnia a Szparinak is, és megerősíteni a helyét. Ehhez a körhöz tartozik még a Fehérvár és a Vasas, ahogy én látom a mezőnyt. Ebben a mezőnyben kell kicsit feljebb lépnünk.

- Lesz mostanában közös vacsora, esetleg valamilyen ételkülönlegességgel?
- Ha arra gondolsz, hogy a régiek figyelmeztetnek, hogy illő lenne meghívni őket egy vacsorára, akkor azt nem kerülhetem meg- nevet nagyot a vezetőedzőnk.- De lehet hogy nekem készítenek elő valamit? Te, tudsz ilyesmiről?

- Hallottam, hogy velőspacalt emlegetnek néhányan.
- Aki emlegette, ő „Csoszi” lesz. Papp János a főrendezőnk, kitűnő szakács, és nekem az egyik kedvenc ételemet is nagyszerűen elkészíti. Valóban nagyon jól éreztem magam Nyíregyházán két évvel ezelőtt is. Sajnos nem voltak sikereink, és a vereség közeli állapot, az nagyon el tudja rontani a hangulatot. Most azt hiszem, remélem, hogy más lesz a helyzet, és sikereket könyvelhetünk el, az edzőket is ez élteti!