Az eddigi legjobb éve
Az őszi szezonban 12 bajnoki meccsen pályára lépő 27 éves Ambrusz Árpád igazi futballista családban nőtt fel.
Az édesapja – aki tagja volt a „nyíregyházi aranycsapatnak” – sikerei után egyenes út vezetett oda, hogy Árpiból is labdarúgó váljék. A Szpari belső védője számára örökké emlékezetes marad a 2007-es esztendő, hiszen a májusi bajnoki cím után november 28-án Hanna Sára nevű lánya is megszületett. Az ünnepeket családi körben töltő labdarúgónak mint – megtudtuk – már a karácsonyi ajándéka is ott van a fa alatt.
– Mikor dőlt el, hogy labdarúgó lesz belőled?
- Már a megszületésem pillanatában eldőlt a sorsom. A futballpályák mellett nőttem fel, mivel állandóan édesapám meccseire jártam. Mivel a rokonságból is rengetegen fociztak, így már pici koromtól futballista közeg vett körül. A gyerekkori barátaimmal is a „bőrt” rúgtuk egész nap.
– Hány évesen lettél igazolt labdarúgó?
- Tízéves lehettem, amikor negyedikes koromban, egy kiválasztás után a nyíregyházi 14-es számú általános iskolában igazolt játékos lettem. Ez az iskola volt az egyetlen sportiskola a városban. Több száz gyerek közül sikerült bekerülnöm a legtehetségesebbek közé.
– Te már beleszagolhattál az első osztály légkörébe. Milyen emlékeket őrzöl abból az időből?
- Három éve csupán átszállójegyet váltottunk az első osztályba, csak az élvonal légkörét ismerhettük meg. Akkor nem bajnokként, hanem a másodosztály ötödik helyezettjeként, felkérés után kerültünk fel az NB I.-be úgy, hogy az utolsó pillanatokban vált biztossá az élvonalbeli indulás lehetősége. Így már a bajnokság megkezdésekor nagy hátrányból indultunk. Hiszen az egész felkészülést és a játékosállományt is az NB II.-höz igazítottuk.
– Azért most más a helyzet, hiszen messze vagytok a kiesőhelyektől.
- Valóban más a helyzet. Egyrészt azért, mert most bajnokként, a saját eredményeinknek köszönhetően kerültünk fel az élvonalba. Másrészt mert a tavalyi bajnokcsapatot sikerült egyben tartani, így nagyon egységes a társaság. Ha megnézzük bármelyik találkozó összeállítását, akkor azt láthatjuk, hogy nyolcan-kilencen a tavalyi keretnek is tagjai voltunk. Úgy érzem, a játékstílus is fekszik nekünk. Biztos vagyok benne, ha nyíltabban támadnánk, akkor most nem lenne 22 pontunk.
Bár tavasszal azért kicsivel többet kell majd támadnunk nekünk is.
– Neked mennyire fekszik ez a védekezőbb stílus?
- Én szeretek ebben a felállásban játszani. Sokkal jobban szeretek többet támadó csapatok, ismertebb csatárok ellen futballozni, mint amikor az NB II.-ben sokszor tíz emberrel védekező együttesek ellen kellett futballoznunk.
– Hogyan értékeled az idei évedet?
- Minden tekintetben sikeresnek mondhatom ezt az évet. Hiszen bajnokok lettünk, valamint november 28-án megszületett a kislányom is. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy 2007 az eddigi legjobb évem.
– Jövőre lesz húszéves a Hardware. Mit jelent neked ez a jubileum?
- Sokat, hiszen amikor 18 éves lettem, otthagytam a Szpari Ifi A korosztályát, és a Hardware jogutódjába, a Kertvárosba szerződtem Mirgai László keze alá. Ott ismerkedtem meg Sziky Gyulával és Banka Zsolttal. Remek együttes volt, több rutinos játékossal a keretben, akiktől rengeteget tanultam. Zsinórban nyertük meg a bajnokságokat. A Megye első osztálytól egészen az NB I.-ig jutottunk. Folyamatosan erősödtem, edződtem bele a magasabb osztályok kihívásaiba. Úgy érzem, megdolgoztam azért, hogy élvonalbeli labdarúgó válhasson belőlem. Pedig akkoriban még azért is meg kellett dolgoznom a Kertvárosnál, hogy befogadjanak maguk közé. Be kellett bizonyítanom, hogy megtiszteltetésnek, kitüntetésnek veszem azt, hogy köztük futballozhatok, nem úgy, mint a mai fiatalok, akik mindazt természetesnek veszik, ha a nagycsapatban találják magukat.
– Valószínüleg kevesen tudják, hogy politológiát tanulsz. A politológia és a labdarúgás közt sikerült valami hasonlóságot felfedezned?
- Nem, nagyon távol állnak egymástól. Azért kezdtem el az egyetemet, hogy amikor már kiöregedek a fociból, akkor is tudjak mihez kezdeni. Nem akarok úgy járni, mint rengeteg megyei labdarúgó, akik a pályafutásuk befejezését követően nem találták a helyüket. A futball utáni életemre is gondolni kell, hiszen el kell tartanom a családom. Emellett még igyekszek ésszerűen költekezni, a lehetőségekhez mérten félre is teszek a jövedelmemből.
– Mivel telnek napjaid?
- A kislányom, valamint a tanulás minden időmet leköti. Ráadásul most a háromhetes „Szirénánk” miatt nem sokat alszunk. Januárban egy komolynak ígérkező vizsgaidőszakom is lesz Miskolcon, amit, nagyon remélek, az éppen akkor kezdődő alapozással sikerül majd összehangolnom.
– A karácsonyi ünnepeket kivel töltitek?
- Az ünnepeket családi körben töltjük majd. Számomra a család a legfontosabb. Hannának ez lesz az első karácsonya. Ő az ajándékunk a fa alatt. A legszebb, amit feleségemmel, Eszterrel együtt kaphattunk, amit adhattunk egymásnak.
– Mikor dőlt el, hogy labdarúgó lesz belőled?
- Már a megszületésem pillanatában eldőlt a sorsom. A futballpályák mellett nőttem fel, mivel állandóan édesapám meccseire jártam. Mivel a rokonságból is rengetegen fociztak, így már pici koromtól futballista közeg vett körül. A gyerekkori barátaimmal is a „bőrt” rúgtuk egész nap.
– Hány évesen lettél igazolt labdarúgó?
- Tízéves lehettem, amikor negyedikes koromban, egy kiválasztás után a nyíregyházi 14-es számú általános iskolában igazolt játékos lettem. Ez az iskola volt az egyetlen sportiskola a városban. Több száz gyerek közül sikerült bekerülnöm a legtehetségesebbek közé.
– Te már beleszagolhattál az első osztály légkörébe. Milyen emlékeket őrzöl abból az időből?
- Három éve csupán átszállójegyet váltottunk az első osztályba, csak az élvonal légkörét ismerhettük meg. Akkor nem bajnokként, hanem a másodosztály ötödik helyezettjeként, felkérés után kerültünk fel az NB I.-be úgy, hogy az utolsó pillanatokban vált biztossá az élvonalbeli indulás lehetősége. Így már a bajnokság megkezdésekor nagy hátrányból indultunk. Hiszen az egész felkészülést és a játékosállományt is az NB II.-höz igazítottuk.
– Azért most más a helyzet, hiszen messze vagytok a kiesőhelyektől.
- Valóban más a helyzet. Egyrészt azért, mert most bajnokként, a saját eredményeinknek köszönhetően kerültünk fel az élvonalba. Másrészt mert a tavalyi bajnokcsapatot sikerült egyben tartani, így nagyon egységes a társaság. Ha megnézzük bármelyik találkozó összeállítását, akkor azt láthatjuk, hogy nyolcan-kilencen a tavalyi keretnek is tagjai voltunk. Úgy érzem, a játékstílus is fekszik nekünk. Biztos vagyok benne, ha nyíltabban támadnánk, akkor most nem lenne 22 pontunk.
Bár tavasszal azért kicsivel többet kell majd támadnunk nekünk is.
– Neked mennyire fekszik ez a védekezőbb stílus?
- Én szeretek ebben a felállásban játszani. Sokkal jobban szeretek többet támadó csapatok, ismertebb csatárok ellen futballozni, mint amikor az NB II.-ben sokszor tíz emberrel védekező együttesek ellen kellett futballoznunk.
– Hogyan értékeled az idei évedet?
- Minden tekintetben sikeresnek mondhatom ezt az évet. Hiszen bajnokok lettünk, valamint november 28-án megszületett a kislányom is. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy 2007 az eddigi legjobb évem.
– Jövőre lesz húszéves a Hardware. Mit jelent neked ez a jubileum?
- Sokat, hiszen amikor 18 éves lettem, otthagytam a Szpari Ifi A korosztályát, és a Hardware jogutódjába, a Kertvárosba szerződtem Mirgai László keze alá. Ott ismerkedtem meg Sziky Gyulával és Banka Zsolttal. Remek együttes volt, több rutinos játékossal a keretben, akiktől rengeteget tanultam. Zsinórban nyertük meg a bajnokságokat. A Megye első osztálytól egészen az NB I.-ig jutottunk. Folyamatosan erősödtem, edződtem bele a magasabb osztályok kihívásaiba. Úgy érzem, megdolgoztam azért, hogy élvonalbeli labdarúgó válhasson belőlem. Pedig akkoriban még azért is meg kellett dolgoznom a Kertvárosnál, hogy befogadjanak maguk közé. Be kellett bizonyítanom, hogy megtiszteltetésnek, kitüntetésnek veszem azt, hogy köztük futballozhatok, nem úgy, mint a mai fiatalok, akik mindazt természetesnek veszik, ha a nagycsapatban találják magukat.
– Valószínüleg kevesen tudják, hogy politológiát tanulsz. A politológia és a labdarúgás közt sikerült valami hasonlóságot felfedezned?
- Nem, nagyon távol állnak egymástól. Azért kezdtem el az egyetemet, hogy amikor már kiöregedek a fociból, akkor is tudjak mihez kezdeni. Nem akarok úgy járni, mint rengeteg megyei labdarúgó, akik a pályafutásuk befejezését követően nem találták a helyüket. A futball utáni életemre is gondolni kell, hiszen el kell tartanom a családom. Emellett még igyekszek ésszerűen költekezni, a lehetőségekhez mérten félre is teszek a jövedelmemből.
– Mivel telnek napjaid?
- A kislányom, valamint a tanulás minden időmet leköti. Ráadásul most a háromhetes „Szirénánk” miatt nem sokat alszunk. Januárban egy komolynak ígérkező vizsgaidőszakom is lesz Miskolcon, amit, nagyon remélek, az éppen akkor kezdődő alapozással sikerül majd összehangolnom.
– A karácsonyi ünnepeket kivel töltitek?
- Az ünnepeket családi körben töltjük majd. Számomra a család a legfontosabb. Hannának ez lesz az első karácsonya. Ő az ajándékunk a fa alatt. A legszebb, amit feleségemmel, Eszterrel együtt kaphattunk, amit adhattunk egymásnak.