Szentes Lázár a csapat bajnoki teljesítményét értékelte honlapunknak.

- A kiesés egyértelműen az őszi gyenge szereplés miatt következett be. Akkora hátrányt szedtünk össze, amit a tavaszi viszonylagosan jobb szereplés ellenére sem tudtunk ledolgozni. Tavasszal is volt két-három olyan mérkőzésünk, amelyeken vereséget szenvedtünk, és ezek a pontok is hiányoztak végén. Az egyik és döntő jelentőségű ezek közül a találkozók közül, a Kecskemét elleni hazai mérkőzés, amelyen vereséget szenvedtünk. Ez meghatározó volt az utolsó öt fordulóra is, mert akkor már kényszerpályára kerültünk. A tavaszi teljesítményünk még ezekkel a pontvesztésekkel együtt is elfogadható volt.

 

- A riválisok elleni hazai sikertelenség, például az őszi vereség a Honvédtól, a tavaszi döntetlen a Paks ellen, a hajrában a Haladással játszott iksz, az említett Kecskemét elleni kudarc okai mik voltak?

 - Ilyenkor az ellenfél sokkal zártabban védekezik, és ezért a támadójátékhoz minőség kell. Jobban előtérbe kerül a játékosok technikai képzettsége, nagyobb nyomást kell kifejteni. A statisztika is azt mutatja, hogy a hazai meccseken elbukott pontjaink eredményezték a rossz szereplést.

 

- Ebben a sikertelenségben a támadójáték hiányosságait említetted, és a védekező játékunk hogyan értékeled?

- Az eredménytelenségben benne volt a védelem, a kapusok is. A statisztika szerint tavasszal valamivel kevesebb gólt kaptunk, de gyakran olyan időszakban jöttek a gólok, amit a csapat már nem bírt elviselni.

 

- Télen kicserélődött a csapat, az új játékosoknak sikerült összerázódni, elég volt az idő az építkezésre?

- Ez nem okozhatott gondot. Nyáron is új csapat volt, az első öt fordulóban akkor nyolc pontot szereztünk, és tavasszal is hasonlóan nyolc pontot teljesítettünk az idény első harmadában. A második öt meccsen ősszel és tavasszal is egy-egy pontot szereztünk. A tavaszi teljesítményünk a hajrában szerzett nyolc ponttal volt jobb az őszinél. Tavasszal a középső öt mérkőzésen olyan találkozókat veszítettünk el, amiket nem kellett volna.

 

- Amikor tavaly nyáron Nyíregyházára érkeztél, elmondtad, hogy a magyar pályákon, ebben a játékos közegben van egy különlegesség. Gyakran a mérkőzésekre külön is motiválni kell a focistákat. Ez a motiválás okozott gondot?

- Az embereket minden szinten kell motiválni. Egyéniség kérdése is, hogy kit mennyire kell motiválni. Régi téma ez, hogy kit kell segíteni, ki elég erős, és nincs erre a segítségre szüksége. Az önbizalom is teljesen egyéni dolog. Nyilvánvalóan egy kiesés elleni küzdelemben sokkal nehezebb a helyzet, mert ez a fajta harcmodor nagyon erős karaktereket igényel. Minden egyes hiba hatása felfokozottan jelentkezik. Nyilván az edzői stáb azért van, hogy ebben a játékosokat segítsék, van amikor ez sikerül, van amikor nem.

 

- Tudom, hogy korainak tartod ilyenkor a játékosok teljesítményeinek részletes elemzését, de van akit így vagy úgy, de kiemelnél a sorból?

- Azért is nehéz, mert két külön csapat játszott ősszel és tavasszal. Ősszel Homma játéka emelhető ki, különösen az első öt-tíz fordulóban. Fontos góljai voltak, és azontúl is sokat segített. Tavasszal Bouguerra eredményessége dícsérhető.

 

- Visszatekintve a bajnoki évre, mi az amit másképpen gondolsz most, mint a bajnokság közben?

- Az őszi teljesítményt alaposan kielemeztük télen, az még visszakereshető a honlapon.

Tavasszal új csapattal eredményesebbek voltunk, de ez sem volt elég. Ráadásul hibáa lettünk tizenegyedikek tavasszal, nem lehet külön választani a harminc bajnoki meccset.

 

- Néhány hét híján egy éve érkeztél Nyíregyházára. Mit viszel magaddal?

- Mit viszek? Nagyon sok tapasztalatot. Nyilván a környezet óhatatlanul is hat az emberre. Minden döntésnek mindig van következménye, legyen az személyi vagy bármilyen más döntés. Mindenből lehet tanulni, egy edzés játékból, a mérkőzésből. Ráadásul kétszer kellett új csapatot kialakítani, kiválasztani a játékosokat. Ennek voltak pozitív és negatív tapasztalatai, mindkettőből nagyon sokat tanultam.