Az őszi zárófordulóban lejátszott Nyíregyháza Spartacus - Vasas mérkőzésen a Szpari csapatkapitánya, Bagoly Gábor 250. élvonalbeli találkozóján lépett pályára.

A több mint tíz éves profi pályafutását négy klubban – Debrecen, Dunaújváros, Sopron, Nyíregyháza – végig futballozó sajátnevelésű játékos 34 évesen is hétről-hétre csapatának egyik legjobbja. A nem mindennapi jubileum alkalmából egy hosszabb beszélgetésre kerestük fel a nyíregyházi születésű, 31 élvonalbeli találatnál járó belső védőt.

-Mikor, és ki ismertetett meg a focival?
3-4 éves lehettem, amikor édesapám és nagybátyám (édesanyám öccse) elkezdte velem rúgni a bőrt. Az első focilabdámat is a nagybátyámtól kaptam, amivel aztán kedvemre gyakorolhattam.
Mikor lettél igazolt játékos?
Kilenc évesen Nyíregyházán, a Nyíregyházi Focisuliban lettem igazolt labdarúgó. Neumann Gábor volt ugyan az első edzőm, de már előtte rendszeresen lejártam az egy évvel idősebbek edzéseire Madalina Györgyhöz.
Mikor döntötted el, hogy hivatásos labdarúgó leszel?
Az általános iskolában még nem tudtam eldönteni, hogy mennyire akarom komolyan venni a focit. Ezt mutatja az is, hogy három évig abbahagytam a nagypályás labdarúgást. Tizenhét éves koromban dőlt el igazán, hogy labdarúgó leszek, ekkor Sziky Gyula és Lipők Antal a kispályáról hívtak el a Nyíregyházi Hardware-be futballozni. Innentől számítom a pályafutásomat.
A szombati Vasas elleni találkozó volt a 250. élvonalbeli mérkőzésed. Emlékszel még az elsőre?
1996 márciusában az Üllői úton debütáltam, a televízió által is közvetített FTC-DVSC találkozón. Ráadásul úgy, hogy az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy kezdő leszek, mert Dombi Tibi sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot.
Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed?
Szerencsére az eddigi pályafutásom alatt rengeteg emlékezetes, számomra nagyon kedves mérkőzést játszottam. Nehéz lenne bármelyiket is kiemelnem, ám ha egyet mégis meg kellene említenem, akkor talán egy 2005 őszi találkozót emelnék ki. Amikor soproni labdarúgóként három gólt lőttem a Tatabányának.
Több csapatban is megfordultál. Röviden elemeznéd az ott eltöltött éveket?
A DVSC egy év után kölcsönadott Hajdúszoboszlóra, ám visszatérésem után sikerült állandósítanom a helyem a csapatban. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy nyíregyházi létemre nagyon hamar elfogadtak Debrecenben, és akkori csapattársaimmal – Sándor Tomi, Dombi Tibi, Pető Zoli, Vadicska Zsolt, Szatmári Csaba – a mai napig jó kapcsolatot ápolok.
Dunaújvárosban a legjobb képességű és szellemű csapatba kerültem. A játékosállomány, az edző és az anyagiak szempontjából is a legjobb helyen futballozhattam akkoriban. Ráadásul a Bajnokok Ligájában is kipróbálhattam magam.
Ezután Sopronba kerültem, ahol nagyon megszerettem a várost és az embereket. Jó edzőim voltak - Csank, Pintér, Vass, Bonetti - valamint két világklasszissal – Signori és Sartor - is futballozhattam együtt. Két és fél évig lehettem a kapitánya egy rendkívül lelkes, hajtós csapatnak.
Ezek után nem volt számodra visszalépés a másodosztályba igazolni?
Egyáltalán nem. Mivel egy komoly célokat kitűző csapathoz kerültem. Ráadásul hazatértem! Ezzel egy régi ígéretemnek is eleget tettem.
Milyen tervekkel érkeztél Nyíregyházára?
Csak a feljutás lebeget a szemem előtt. Másra nem is gondoltam, csak arra, hogy szülővárosomnak ismét első osztályú csapata legyen. Nagyon boldog voltam, mikor megnyertük a másodosztályú bajnokságot, így elnyerve az élvonalbeli indulás jogát.
Harmincnégy évesen mennyire visel meg egy-egy mérkőzés?
Sajnos sokkal jobban megvisel egy találkozó, mint néhány évvel ezelőtt. Most már két-három nap is kell arra, hogy regenerálódjak. Ám amíg az egészségem engedi, addig mindenféleképpen szeretnék futballozni.
Milyennek ítéled a csapat őszi teljesítményét?
Számomra meglepetés ez a jó eredmény. Óriási bravúrnak tartom a jelenlegi ….. helyezésünket, főleg annak tudatában, hogy szinte a teljes tavalyi kerettel értük el ezt a remek eredményt. Nagyon egységes, masszív a csapatunk, amely az utolsó pillanatig tud küzdeni. Ez a legnagyobb erényünk.
Hova várod a bajnokság végére a csapatot?
A legfontosabbnak továbbra is azt tartom, hogy ne essünk ki, ám az eddigi eredményünket figyelembe véve csalódott lennék, ha nem lennénk ott a bajnokság végén az első tízben . Ehhez viszont egy gólerős csatárra is szükségünk lenne tavasszal, aki hat-nyolc gólt is képes szerezni egy félszezon alatt.