Brekk János, a nagy nyíregyházi „triumvirátus” egyik tagja az edzői feladatok megosztásáról, a csapat körül uralkodó hangulatról, és az elvárásokról mesél.

- Munkakörének hivatalos elnevezése, az edző. Tágabb értelemben mi a feladata a klubnál?
- Én tartom nap, mint nap az edzéseket a keret tagjainak, tehát mondhatni én végzem a napi feladatokat a klubnál. A szerepek persze összemosódnak, hiszen Tajti Józsi bácsival, és Révész Attilával mindent megbeszélünk, ami a csapatot illeti. Legutóbb, Tuzséron is hárman dolgoztunk közösen, nagyon jól ismerjük egymást. Attila, és én ráadásul együtt csináltuk végig a licencképzést, méghozzá éppen akkor, amikor Józsi bácsi még az MLSZ edzőképzésében dolgozott, ez is közrejátszik abban, hogy baráti, és közeli a kapcsolat hármunk között. Egyébként Józsi bácsi leginkább a szakmai munkáért felelős, Attila a csapat összeállításáért, és „meccselésért”.

- Hová nyúlik vissza hármuk szoros kapcsolata?
- Amikor a 3.osztályú Rakamaz edzője voltam, akkor Attila az akkor szintén 3.osztályú Tuzsért irányította. Akkoriban ez a 2 csapat uralta a 3. vonalat. Attiláék nyerték meg a bajnokságot, és jutottak fel a 2. osztályba. Mivel mindketten elismertük, és tiszteltük egymás munkáját, ezért Attila felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt Tuzséron. Egyébként is, nem csak a pályán, és a klubon belül, hanem azon kívül is sok időt töltünk együtt.

- Melyek a közös programok?
- A kapcsolatunk több, mint munkaviszony, hiszen feleségeink szintén jó barátok, csakúgy, mint lányaink, akik szinte minden hazai és idegenbeli meccsre eljönnek velünk. Ami hármunkat illeti: gyakran együtt vacsorázunk, nemrég például Attila és Józsi bácsi együtt tartották a születésnapjukat. Egy-egy meccs előtt esténként 3-szor, 4-szer is beszélünk telefonon, és megosztjuk egymással legújabb gondolatainkat a soron következő meccsel kapcsolatban.

- Mi az eddigi sikeres szereplés záloga?
- A csapaton belül remek a hangulat, nagyon jó szellemű a társaság. A csapat gerincét az NB2-es bajnokcsapat adja, többségük megyebeli játékos. Van néhány légiósunk is, akiknek ők is, meg mi is próbáljuk könnyíteni a helyzetét, és ennyivel tudunk jobbak lenni ellenfeleinknél. Jelenleg az 5. helyen állunk, ami több, mint sikeres szereplés. Ezeket a sikereket nagyrészt Tajti Józsi bácsinak köszönhetjük, ő sokat tapasztalt szakember. A 86-os vb-n már Mezey György mellett tevékenykedett. Attilával mindig azt szoktuk mondani, hogy nem az a szakma, amit az iskolában tanulunk meg, hanem amelyet az élettapasztalat ad meg.

- Hogyan változtak a csapattal szembeni elvárások a szezonkezdethez képest?
- Először is fontos megemlíteni, hogy a váltás nem volt sima: Egy sikeres, és kedvelt szakmai stáb távozott a csapattól, és ezt a szurkolóknak valahogy fel kellett dolgozniuk. Ez így is, úgy is megtörtént volna, ha mi nem jövünk a képbe, akkor is. Amikor megérkeztünk Nyíregyházára, számunkra az volt a legfontosabb, hogy sikeres csapatot építsünk, amely az első szezonjában megragad az élvonalban. Nem kivenni akartuk a pénzt a csapatból, hanem belefektetni, mert ez nekünk nem feltétlenül megélhetési kérdés, hanem a hobbink, a „szerelmünk”. A célkitűzést egyértelműen túlteljesítettük idáig, azonban attól félek, hogy áteshetünk a ló túlsó oldalára. Nem szabad túl nagy nyomás tenni a fiúk vállára, egyébként is úgy gondolom, hogy tudásunkhoz mérten túlzás ez a jelenlegi helyezés. Inkább a középmezőnybeli tagság a reális. Elárulom azonban, hogy nem is igazán tartottam attól, hogy kiesési gondjai lehetnek a Nyíregyházának.

- Melyek a jövőbeli tervek?
- Télen nem ártana erősíteni: itt főleg a támadóposztra, és a szervező középpályás posztjára gondolok. Persze ez nem egyszerű a hazai mezőnyből, de majd meglátjuk, mik a lehetőségek. A jelenlegi keretünk is nagyon jó, ezt az is bizonyítja, hogy már fel-feltűnnek külföldi csapatok játékosmegfigyelői a lelátón. Sajnos legtöbbjük szélhámos, hamisan nagy pénzt ígérgetnek egy-egy játékosunknak, és ezzel „megbolondítják” őket. Egyébként a keretünkből a legtöbbeknek 2008-ig van szerződése, ám ha valaki távozik, akkor sem esünk kétségbe, mert 1-2 új arc sosem árt. Most sorozatban következik 4 kemény meccs, amelyekből kettőt jó lenne hozni, azzal már elégedettek lennénk.
Média 1