Bárányos Zsolt 1994-ben szerepelt először az élvonalban, most szombaton Kaposváron a kétszázötvenedik meccsére készül.

- Mikor volt az első NB I-es meccsed, emlékszel még rá?

- Sajnos nagyon régen volt. A kispesti utánpótlásban nevelkedtem, és a Hungária körúton, az MTK ellen játszottam először a Honvédban, azon a meccsen 4-0-ra nyertünk. Csereként kerültem pályára. Akkor erős csapat volt Kispesten, nagyon jó játékosokkal, talán azóta sem volt olyan jó együttes a Bozsik stadionban. Vincze Pilu, Orosz Feri, Hamar is ott fociztak, már a kispadra is nehéz volt bekerülni. Vincze rúgott két gólt azon a meccsen is, és nagyon jól játszott, megtiszteltetés volt, hogy a helyére beküldtek.

 

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed a magyar élvonalban?

- Nagyon sok jó meccs volt a bajnokságban is, de 1996-ban a kupa döntő a BVSC ellen volt a legfordulatosabb. Az első találkozót a Szőnyi úton ők nyerték 1-0-ra, a másodikon a hetvenedik percig sehogy sem tudtunk gólt szerezni, pedig már a kapufát is többször eltaláltuk, a hajrában sikerült nyerni 2-0-ra.

 

- A Honvédból Belgiumba a Lommelhez kerültél, ott hogy érezted magad.

- Elég fiatalon kerültem ki külföldre, nem volt könnyű megszokni, az első idény után haza is jöttem, és a Fradiban játszottam egy évet. Aztán mentem vissza Belgiumba. Akkor éppen kiesett a Lommel, de a következő évben bajnokok lettünk a második osztályban.

 

- Említetted az FTC-t, kispestiként milyen volt zöld-fehérben focizni?

- Szerencsére a Fradi szurkolói kedveltek, így nagyon szép emlékeim vannak az Üllői útról is, annak ellenére, hogy az egyik ősi ellenfél utánpótlásában nevelkedtem.

 

- Belgium után mi volt itthon a legemlékezetesebb?

- A legnagyobb siker természetesen a kupa győzelem, amit a Sopronnal értünk el. Abban a bajnoki évben hazai pályán rendre telt hát előtt fociztunk. Székesfehérváron volt a kupadöntő, ott is megtelt a stadion. Nem értem, amikor a magyar focira panaszkodnak a klubok vezetői. Ha azt a keretet egy-két helyen megerősítik, azóta is az egyik élcsapat lenne a Sopron. De nem tartották együtt a keretet, azóta már a klub is megszűnt, ott áll üresen egy szép stadion.

 

A család hogy fogadta el a vándorlást?

Ez a focival jár. Sokan gondolják, hogy a focistának a legkönnyebb, ők keresnek a legtöbbet. Ma már ez utóbbi sem igaz, kosárlabdázók, kézilabdázók vagy vizilabdázók is vannak, akik megelőznek minket ebben a sorban. Azért még mindig a focira kíváncsi a legtöbb néző.

 

- Hogy érzed magad Nyíregyházán?

- Jól, a REAC elleni mérkőzés után igazán jó hangulat volt a csapatban. Élvezetes meccset játszottunk, amit a szurkolók is értékeltek. Azt mondom, hogy egy csapatot a győzelem, a jó hangulat hoz össze.

 

- Csak az számít?

- Igen, edzhetünk egy nap akár tízet, lehetnek a legjobb körülmények, a legkiválóbb edző, ha nincs győzelem és vele a jó hangulat, akkor nem formálódik a csapat sem. Ha elkapja a fonalat az együttes, akkor minden könnyebb.

 

- Harminchárom éves leszel, mi motivál még, ezt kell csinálnod, ez a megélhetésed?

- Szeretek focizni, engem ez hajt. Már abbahagyhattam volna, de szeretek játszani. Sajnálnám, ha a befejezésre kellene gondolni.