Drasko Vojinoviċ csak nyáron érkezett Nyíregyházára, de már néhány mérkőzés után a hazai közönség egyik kedvence lett a kapus.

- A legtöbb focit kedvelő gyermek álma az, hogy gólokat fog lőni. Hogyan lesz valakiből még is kapus?

- A bátyám a barátaival rendszeresen járt focizni, és aztán én is csatlakoztam hozzájuk. Szokás szerint meccs előtt kiosztották a posztokat, és mivel én voltam a legkisebb, a bátyám azt mondta: Drasko, Te menj a kapuba! Aztán ott is maradtam. Kilenc éves voltam amikor a szabadkai utánpótlás csapathoz kerültem. Szerencsére a szerb kapusiskola világhírű, így jó alapokról indulhattam.

 

- A szerb és a magyar kapusiskola között van különbség?

- Természetesen van, például a lövések hárításánál, a magyar iskola szerint lehetőleg minden lövést meg kell fogni, míg nekünk azt tanították, hogy inkább üsd ki, mint hogy gólt kapj. De nem az a legfontosabb, hogy milyen stílusban dolgozol, hanem, hogy mindenáron megvédjed a kaput a góltól. Már három éve Magyarországon edzek és védek, így már a magyar kapus edzőktől is sokat tanultam.

 

- A kapus és a kapusedző kapcsolata gyakran szorosabb, mint általában egy szakvezetőé és egy játékosé. Magyarországon kikkel dolgoztál?

- Most a harmadik magyar klubnál vagyok, és eddig minden kapusedzőmmel nagyon jó kapcsolatban voltam. Győrben Kopp Andrással volt az edzőm. Diósgyőrben Veréb György okított, akit nem kell bemutatni, mert a magyar foci egyik élő legendája. Most már több hónapja Téglási Gáborral dolgozunk, nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Ez az első klub, ahova első számú kapusként igazoltak és most hétről-hétre folyamatosan védek, így érthetően vele a legintenzívebb az együttműködésünk.

- Szinte minden meccsen bemutatsz egy-egy nagy védést, de volt egy rossz sorozata a csapatnak, és a jó védések ellenére is kikaptunk. Ezt hogyan tudod feldolgozni?

- A kapusnak és a védelemnek a közös tevékenységén múlik a siker, a gólok elkerülése. De a játékban mindig benne van a hiba lehetősége is. Nem csak a játékosok a kapusok is hibáznak. Természetesen nem könnyű elfogadni, feldolgozni a vereségeket, a kapott gólokat. De a mérkőzést követő napon már előre kell nézni, és a következő feladatra kell koncentrálni úgy, hogy a tanúságokat is feldolgozzuk, a hibákat kijavítsuk.

 

- Ha hibákról beszélsz, hogy látod miben kell javulnod?

- A most használt labdákkal a távoli lövések nagyon veszélyesek,  ez minden kapusnak gondot okozhat. Egyébként mindenben javulni szeretnék, sokat kell még tanulnom. Most itt Nyíregyházán ehhez minden lehetőséget megkapok.

 

- Hogy érzed magad a városban?

- Hamar megkedveltem a Nyíregyházát. Gyakran megszólítanak szurkolók, és érdeklődnek a csapatról, a meccsekről.

 

- A Diósgyőr elleni rangadó következik. Neked azért is különleges mérkőzés, mert tavaly még ott védtél.

- Diósgyőrben is jól éreztem magam. Tudom, hogy a két csapat között mekkora a rivalizálás, de az élet úgy hozta, hogy most a Szparinál kaptam lehetőséget, ez a profi játékosok sorsa. Természetes, hogy a maximumot akarom nyújtani a Szparinál. Remélem ezt a miskolci szurkolók is elfogadják. A mérkőzésen egyébként csak a játékra figyelek, ami a lelátón történik az nem igazán jut el hozzám.