George Menougong Kamerunban, a szülőhazájában is a bőrt rúgta, ahelyett, hogy iskola után hazament volna tanulni, vagy pihenni.

– 4 éve érkeztél Magyarországra. Hogyan kerültél ide, és hogy alakult ez a 4 év?
– Kamerunban családi problémáim voltak, ezért el kellett jönnöm onnan. Nyíregyházára érkeztem, mert volt Kamerunban egy ugandai barátom, akinek voltak itteni ismerősei. Nyíregyházán kispályán kezdtem focizgatni, amikor felfigyelt rám Vágó Zoltán, és elvitt Nagykállóba futballozni. Onnan kerültem Jászapátira, ahol 1 évet játszottam, és 3. helyen végeztem a csapattal az NB II.-ben, majd pedig másfél éve visszakerültem Nyíregyházára.
– Mit kedvelsz Magyarországon?
– Itt lettem profi futballista, amely nagy álmom volt. Nemcsak profi lettem, hanem más ember is. A viselkedésemben, a fegyelmezettségben, sok mindenben fejlődtem, mert itt más a viselkedéskultúra, mint szülőhazámban. Ami a foci részét illeti, a technikai alapjaim mindig is megvoltak, Magyarországon fizikailag erősödtem meg, és sokat tanultam a fociról. Ami az életet illeti, jó néhány emberi hibám volt, amelynek kijavításában nagy szerepe volt az itteni kultúrának. 18 évesen érkeztem Nyíregyházára, a családom nélkül, így teljesen egyedül kellett megállni a helyemet. Az emberek itt egyébként gyakran megállítanak, kérdezgetnek rólam, a meccsekről, a csapatról, és én mindig elmondom nekik a véleményem. Jó érzés, hogy kedvelnek engem.
– Nincs honvágyad? Családoddal hogyan tartod a kapcsolatot?
– Hogyne lenne honvágyam! A családom jelenleg is Kamerunban él, velük interneten keresztül tartom a kapcsolatot, és hetente egyszer fel is hívom őket telefonon. Hiányoznak a kameruni szokások, tradíciók is. Mivel Kamerunban 296 különböző törzs él, éppen ezért ennyiféle kultúra, és sokszor ennyiféle kaja létezik, hogy csak 1-2 példát említsek. Vannak hagyományos ünnepek, amikor a világ több pontjáról érkeznek emberek. Ilyenkor sok ember összegyűlik, megmutatjuk nekik a különféle táncokat, maszkokat viselünk és faluról-falura járunk. A fővárosban Yaoundeban születtem, azonban egy kis hegyi faluban éltünk a családommal. Az ottani környezet is nagyon hiányzik. A hegy, amelynek lábánál laktam, a vízesések, az ottani levegő.
– A családod nagyon büszke lehet arra, amit elértél…
– Mikor kicsi voltam, nem mindig támogatott ám a családom a fociban. Azt mondták, hogy inkább koncentráljak a tanulásra, ahelyett, hogy folyton focizok. Nem fogadtam meg a tanácsaikat, mert suli után állandóan fociztam, és ezért általában csak este kerültem haza. Mondták is a szüleim egyszer: „Így nem lesz belőled miniszterelnök!”. Most már támogatnak engem, és természetesen büszkék rám, hiszen teljesült a nagy álmom, és profi futballista lettem.
– Elérted teljesen a céljaidat?
– Vannak nagy álmaim a futballal kapcsolatban. A két kedvenc csapatom a Barcelona, és az Arsenal, de szívesen játszanék az olasz, vagy a francia bajnokságban is, ahol a Marseille a kedvencem. Kamerunban ment is a rivalizálás a baráti körömben, néhányan az egyik, néhányan a másik csapatnak szurkoltak a TV előtt ülve. Egy-egy Marseille – PSG mérkőzés mindig nagy attrakció volt.
– Mik a kedvenc elfoglaltságaid a focin kívül?
– Szeretek vásárolgatni ruhákat, kajákat, persze amikor jut rá időm. Sokat internetezek is. Nem vagyok az az igazán nagy bulizós típus, ritkán fordul elő, hogy úgy érzem, most mennem kell szórakozni. Viszont sok időt töltök a barátaimmal.
– Szoktál hazajárni?
– A válogatott mérkőzések alkalmával jártam vissza Kamerunba, főleg mikor ifista válogatott voltam. Most márciusban a Kameruni nagyválogatott keretében voltam, igaz csak a bő keretben. Fantasztikus érzés volt így is, és reménykedem, hogy sokszor pályára fogok lépni a jövőben a nemzeti színekben.
Média 1