Szatke Zoltán sok Szpari-DVTK csatát megélt már, most a kispadról figyelheti a fejleményeket, az október 16-án negyvenegyedik szülinapját ünneplő szakember.

- Mit jelent neked a Keleti Rangadó

- Aki Nyíregyházán töltötte játékos pályafutását, mint én is, annak nem kell magyarázni, hogy mit jelent a szurkolóknak és a csapatnak a Szpari – DVTK derbi. Ezeken a mérkőzéseken mindig óriási csatákat vívtunk, és mindig nagyszerű hangulatot varázsoltak a szurkolóink. Imádtam ezeken a meccseken pályára lépni, hiszen legtöbbször teltház várta a csapatokat. Ez a hangulat a nézőtéren semmi máshoz nem hasonlítható, minden játékosnak ez a vágya. A szurkolás is sokkal hatványozottabb, mint más találkozókon.

A legemlékezetesebb DVTK elleni mérkőzésem 1998-ban volt, abban az évben kerültünk vissza az élvonalba, és  hazai pályán három egyre nyertünk, én is szereztem egy gólt. Akkor egyébként a Diósgyőr jól szerepelt, ott játszott Egressy és Tornyí volt az edzőjük, természetesen teltház előtt játszottunk.

 

- Kitalálhatjuk hogyan szerezted a gólt? Fejelted talán?

- Igen, igen, egy szöglet utáni szituációból fejeltem a gólt.

 

- Netalán Kirchmayer végezte el a szögletrúgást?

- Valóban ez volt a menetrend akkoriban. Visszatérve a Keleti Rangadóra, most először fogom a kispadról követni az eseményeket, nem lesz könnyű feladat a padon maradni. Hét közben sokat beszélgettem a játékosokkal arról, hogy mennyire fontos ez a meccs a Spartacusnak és a szurkolóinknak. Úgy ítélem meg, hogy ilyen kiegyensúlyozott mezőnyben döntő tényező az akarat. Ha a játékosok szemében is ott lesz a tűz a mérkőzés elején, akkor nyerni tudunk.