Két nap
Még két nap van a bajnokság végéig. Ha a Szpari győz… Ezúttal a Szpari kilenc évvel ezelőtt szerzett bajnoki címét idézi fel Szatke Zoli.
A Szpari utánpótlásában nevelkedett. Szpari mezben több mint négyszáz bajnokit játszott. Háromszor jutott fel a csapatával az élvonalba, 1998-ban bajnokként. A legutóbbi Szpari bajnoki címről kérdezzük Szatke Zolit, a Szpari ikont.
- 1997-ben elég nehéz körülmények közt kezdtük a bajnokságot. Ősszel egyre feljebb kerültünk a tabellán, és az utolsó előtti fordulóban átvettük a vezetést. Az utolsó meccsen Tiszavasváriba mentünk, ahol akkor nagyon jó csapat volt. Nyertünk 3-0-ra, és tavasszal már nem is adtuk át az első helyet. Az utolsó fordulóba úgy érkeztünk, hogy a feljutás már biztos volt az egy csoportos másodosztályból, de a bajnoki aranyérem megszerzéséhez nyerni kellett.
Természetesen bajnokok akartunk lenni. Óriási nézősereg előtt nyertünk 2-0-ra. Ahogy lefújták a meccset a nézők berohantak a pályára, és együtt ünnepeltünk.
Nagyon szép emlékek fűznek ahhoz az időszakhoz, jó csapatunk volt, jól és eredményesen játszottunk. Nagyon sok nézőnk volt. Sok olyan játékosunk volt aki itt nevelkedett, és akkoriban került be a csapatba, volt aki Nyíregyházán kezdett és visszajött.
Nekem személy szerint is jól ment a játék, gólokat is szereztem. Két és félév következett az élvonalban, tizenharmadikok, majd kilencedikek voltunk. Aztán egy fél szezon után az átszervezés alatt estünk ki az élvonalból. Hét közben, az öltözőben a játékostársak is sokat kérdeztek arról, hogyan is született a Szpari legutóbbi bajnoki címe. Természetesen elmeséltem, ahogy betódultak a nézők, és megfosztottak minket a sportszereléseinktől. Aztán konflisok jöttek értünk, azzal vittek minket a Sóstói úton, és Kossuth utcán át a megyeházára. Az erkélyre mentünk, és több ezer nyíregyházi focikedvelő ünnepelte a Szparit. Egyenként skandálta a nevünket a B-közép. Kívánom minden csapattársamnak, hogy szombaton élje át ugyanezt az élményt. Aki a Szparival még nem volt bajnok, most szombaton megteheti. Negyedszer is részese lehetek, hogy kivívjuk a feljutást, és másodszor is bajnok akarok lenni. Pont olyan izgalommal készülök most is, mint sok évvel ezelőtt az első alkalomra.
- 1997-ben elég nehéz körülmények közt kezdtük a bajnokságot. Ősszel egyre feljebb kerültünk a tabellán, és az utolsó előtti fordulóban átvettük a vezetést. Az utolsó meccsen Tiszavasváriba mentünk, ahol akkor nagyon jó csapat volt. Nyertünk 3-0-ra, és tavasszal már nem is adtuk át az első helyet. Az utolsó fordulóba úgy érkeztünk, hogy a feljutás már biztos volt az egy csoportos másodosztályból, de a bajnoki aranyérem megszerzéséhez nyerni kellett.
Természetesen bajnokok akartunk lenni. Óriási nézősereg előtt nyertünk 2-0-ra. Ahogy lefújták a meccset a nézők berohantak a pályára, és együtt ünnepeltünk.
Nagyon szép emlékek fűznek ahhoz az időszakhoz, jó csapatunk volt, jól és eredményesen játszottunk. Nagyon sok nézőnk volt. Sok olyan játékosunk volt aki itt nevelkedett, és akkoriban került be a csapatba, volt aki Nyíregyházán kezdett és visszajött.
Nekem személy szerint is jól ment a játék, gólokat is szereztem. Két és félév következett az élvonalban, tizenharmadikok, majd kilencedikek voltunk. Aztán egy fél szezon után az átszervezés alatt estünk ki az élvonalból. Hét közben, az öltözőben a játékostársak is sokat kérdeztek arról, hogyan is született a Szpari legutóbbi bajnoki címe. Természetesen elmeséltem, ahogy betódultak a nézők, és megfosztottak minket a sportszereléseinktől. Aztán konflisok jöttek értünk, azzal vittek minket a Sóstói úton, és Kossuth utcán át a megyeházára. Az erkélyre mentünk, és több ezer nyíregyházi focikedvelő ünnepelte a Szparit. Egyenként skandálta a nevünket a B-közép. Kívánom minden csapattársamnak, hogy szombaton élje át ugyanezt az élményt. Aki a Szparival még nem volt bajnok, most szombaton megteheti. Negyedszer is részese lehetek, hogy kivívjuk a feljutást, és másodszor is bajnok akarok lenni. Pont olyan izgalommal készülök most is, mint sok évvel ezelőtt az első alkalomra.