A klubhűség igazi példaképe Szatke Zoltán, a már most, játékos korában Szpari legendává lett hátvédünk szombaton elbúcsúzik a profi focitól.

Bár tudjuk Szatke Zoltán korát (1968. 10. 16-án, Nyíregyházán született), még is nehezen hisszük, hogy eljött az idő, amikor elbúcsúzik a profi focitól. Nem húzza fel többet a Szpari 2-es számú mezét, amit majd két évtizede viselt.
A klubhűség példaképe. Tizenhét éves korában csatlakozott a Szpari családhoz. Csak katonasága idején és utána kétszer egy félévet volt távol a csapattól. Több mint két évtizede a Spartacus játékosa.

A legendák közt nem szokás sorrendet felállítani, de tény, hogy „Szati” a Szparinál sok mindenben csúcstartó, soroljuk csak miben is.
Több, mint négyszáz bajnoki meccsen szerepelt, és közben sok nagy siker részese volt. Kétszer lett bajnok a második osztályban, négyszer került a Szparival az élvonalba. Öt idényt töltött az NB-I-ben (ebből egyet 2000. őszén csak, az alapszakaszban). Százhuszonhat NB-I-es meccsen húzta fel a piros-kék mezt, Moldván Miklóst (122) és Szücs Istvánt (119) előzve meg a Szpari-dobogón. Tizenhárom gólt szerzett az NB-I-ben, ebben az örökranglistán megelőzik ketten (Kiss Miklós 19, Czeczeli Károly 17), de a védőink közül senki nem szerzett ennyi gólt.

- A Toldi utca melletti grundon kezdtem focizni kisgyerekként, majd minden délután kint voltam a pályán. Gyakran vívtunk „vérre” menő ütközetet a patakon túli lakótelep csapatával. Akkor is pont olyan komolyan vettem a focit, a játékot, mint később hivatásos labdarúgóként. Csak tizenhét évesen kerültem a Szpari utánpótlásba. Katonaság után egy félévig Tiszavasváriban fociztam. Aztán visszajöttem a Szparihoz, és utána nem sokára bekerültem az csapatba. Így részese lehettem a 92-ben osztályozón kivívott feljutásnak, és az egy évig tartó élvonalbeli szereplésnek. Utána sokszor nehéz helyzetbe került a klub, de maradtam a Szparinál. 1996-ban elcsábítottak Demecserbe, de egy félév után visszajöttem. Nem lett jobb a klub helyzete, de visszavágytam. Utána igazi siker korszak kezdődött, talán a pályafutásom legszebb évei is ezek voltak. Az 1997-98-as idényben bajnokok lettünk a másodosztályban, hatalmas ünneplés volt. Következett két nagyon sok sikert hozó idény. Sok-sok emlékezetes meccsünk volt. Itthon az első évben például 4-2-re megvertük a Lokit, a Diósgyőrt 3-1-re, de a következő évben is nyertünk ellenük hazai pályán. 1999-2000-es idényben győztünk az Újpest ellen. Aztán teltházas meccsen 3-0-ra vertük a Fradit. Később 2004-2005-ben újra bekerültünk az NB-I-be. Majd most legutóbb bajnokok lettünk a Fradi előtt az NB-II-ben. Nagyszerű élménnyel zárul a pályafutásom- mesél élményeiről a Szpari ikon.

- Kik voltak a legkedveltebb társak a Szpariban?
- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert nagyon sok korábbi játékostárshoz fűz barátság. Az utóbbi években leginkább a nyíregyházi nevelésű focistákért szorítok, hogy itt a Szparinál kaphassanak lehetőséget, hogy megküzdjenek ezért. Korábban így volt Ambrusz Árpival, most Sipos Tamással vagy Miskolczi Lacival, Sziszivel de nagyon hosszú ez a névsor is.

- Szurkolóink közül a Vecsés elleni meccs után sokan kifogásolták, hogy nem kerültél –akár csereként- a pályára. Benned nem maradt emiatt tüske?
- Nagyon jó lett volna játszani az aranyérmes meccsen, ezt nem tagadom. De a csapatot az edző állítja össze, erről ő dönt. Nagyon szoros volt, csak egy góllal vezettünk, ő így látta jónak. Tisztában vagyok azzal, hogy a gyorsaságom már nem a régi, és lassabban is fordulok. Az nagyon rossz lett volna, ha becserélnek, és netán hibázok.

- Azért is kérdeztem ezt, mert tavasszal volt olyan meccs, amikor kimaradtál a keretből, és az most is, húsz évnyi játék után is láthatóan nagyon bosszantott.
- Igen, akkor biztos észrevette a külső szemlélő, hogy nagyon mérges vagyok. De erről szól a foci, hogy ott legyél a kezdőben, hogy játsszál a meccsen.

- Két évtizeden keresztül mindent alárendeltél a focinak. Feleséged a családod hogyan fogadták ezt?
- A feleségemet már aktív játékos koromban ismertem meg. Soha nem volt emiatt konfliktus köztünk, és ő is megszerette a focit. Nagyon sokat segített, támogatott. A fiam Márk már focizik a Szpari utánpótlásban.

- Most Ambrusz Árpi és Cséke Gyuri személyében két olyan focista is van a Szpariban, akinek az édesapja is szparista volt. Nálatok is lesz szparista családi hagyomány?
- Mindig azt mondom neki: csak akkor csinálja, ha van rá ereje, ha mindent megtesz azért, hogy jó focista lehessen. Ha akarja, akkor lehet. Nem szabad félgőzzel csinálni, ezt mondom a fiatal játékosoknak is. Meg kell küzdeni a sikerért, a csapatba kerülésért, és alá kell rendelni ennek sok mindent. Sokszor a szabadidőt, a magánéletet, a szórakozást.

- Megéri? Neked megérte?
- Annyi mindent kaptam a focitól, persze, hogy megérte. Legelőször is a szurkolók szeretetét. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Sokszor játszottunk teltház előtt, és sokszor volt nagy ünneplésben részünk. De nem csak a stadionban, a városban, Nyíregyházán is, nap, mint nap találkozok a szurkolók szeretetével, amit ezúton is köszönök!

Szatke Zoli szombaton búcsúzik a profi focitól, de nem búcsúzik a klubunktól. Az U19-es csapat edzőjeként folytatja pályafutását, már el is kezdték a munkát.
„Szatit” ismerve, ezt is teljes gőzzel fogja csinálni. A Szpari edzésein most is gyakran találkozhatunk vele, figyel, jegyzetel, készül a munkájára. Hetekkel ezelőtt mesélte, hogy már megvásárolta a stoppert és a sípot is, persze mindenből a legjobbat. Nem könnyű megszokni, hogy ezentúl az edzéseken stopper, meg síp lesz a kezében.

A legendás piros-kék 2-es mezt a 2007-2008-as bajnokságban senki nem viseli a Szpariban.