Szurkolóink túlnyomó része biztosan emlékezik Lakatos Istvánra, a Szpari saját nevelésű 28 éves labdarúgójára. A remek fizikumú „Lakat” a 2004-2005 ös élvonalbeli szezon után, 2006 februárjában már az NB II-ből igazolt ki Nyíregyházáról Írországba.

 

Ahogy az a felkészülés első napjaiban megszokott, a tavaszi folytatásra gőzerővel készülő Nyíregyháza Spartacus edzésein néhány új játékost is felfedezhetünk. A próbajátékra érkező izraeli Islam Knaan mellett a hétfő délután tréningező labdarúgók között egy régi ismerős arc is feltűnt. Szurkolóink túlnyomó része biztosan emlékezik Lakatos Istvánra, a Szpari saját nevelésű 28 éves labdarúgójára. A remek fizikumú „Lakat” a 2004-2005 ös élvonalbeli szezon után, 2006 februárjában már az NB II-ből igazolt ki Nyíregyházáról Írországba. A csaknem három évig légióskodó játékosról azóta viszont nem sok információt tudhattak meg a nyíregyházi drukkerek. A Szparival együtt készülő labdarúgóval a ma délelőtti edzés után beszélgettünk.

 

Miért utaztál ki annak idején Írországba?

Azért, mert a First Divisionba szereplő Athlone Town megkeresett, és az ajánlatukra nem tudtam nemet mondani. Vonzott egy más futballkultúra megismerése is, így végül két éves szerződést írtam alá az Athlone Town csapatával.

 

Két és fél év tapasztalat után milyennek írnád le az ír futballt?

A mentalitásuk, az elszántságuk példamutató. Ízzig-vérig profi gondolkodásúak az ír futballisták. Ott nincs olyan, hogy ellazsálsz egy tréninget. Még az edzésen is, az első perctől az utolsóig pörögnek, „darálnak”, nem ismernek elveszett labdát. Ott nem lehet tiszta lövőhelyzetbe kerülni, egyszerűen nincs idő arra, hogy tolj még egyet a labdán. Ha nem cselekszel első gondolatra, akkor már nem tudsz lőni vagy passzolni, mert ketten-hárman csúsznak rád. Éppen ezért sokkal gyorsabb a játék, viszont közel sem olyan technikás mint a magyar futball. A magyar élvonal technikailag és taktikailag sokkal jobb, fejlettebb.

 

Téged ismerve könnyen beilleszkedhettél, hiszen itthon kimagaslottál a fizikai teljesítményeddel, ráadásul a mentalitásoddal sem volt gond.

Valóban elég hamar sikerült megszoknom az ottani futballt, az elvárásokat, így pedig a csapattársak is hamar befogadtak. A futásnál, a különböző fizikai teszteknél egyébként Írországban is a jobbak között voltam.

 

Az országváltás mellett, a posztod azért megmaradt?

Nem, az is változott. Míg a Szparinál elsősorban a védelem jobb oldalán számítottak rám, addig Írországban feljebb játszottam egy sorral, rendre a középpálya jobb oldalán kellet helyt állnom.

 

Milyen szájízzel váltál el az Athlone Town csapatától?

Igazság szerint nem örültek neki, hogy hazajövök, marasztaltak a klub vezetői. Azzal engedtek el, hogy bármikor visszamehetek hozzájuk, szívesen fogadnak.

 

Fogsz tudni hasznosítani valamit a kint tapasztaltakból?

Úgy érzem sok mindent tudok majd hasznosítani. Például az edzéseken is az első perctől az utolsóig végig pörögni, darálni fogok. Ugyan, szerintem eddig sem volt probléma a tréningekhez való hozzáállásommal, de most még profibban fogom fel. Lazsálásnak ugyanis az edzéseken sincs semmi helye.

 

És a Szparinál milyen volt a fogadtatásod?

Nagyon kedvesek velem a vezetők és a csapattársak is. Igen könnyen sikerült beilleszkednem, amiben az is segített, hogy Miskolczi Lacival, Minczér Tibivel, Hegedüs Tibivel és Ambrusz Árpival is huzamosabb ideig együtt fociztam, na meg, hogy saját nevelésű játékos vagyok.

 

Terveid a közeljövőre?

Hétfő délután a többiekkel együtt elkezdtem az alapozást, a szerződéssel kapcsolatban még nem tudok biztosat mondani, a napokban dől el a sorsom. Amennyiben sikerül megállapodni a klubvezetéssel, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy segíteni tudjom a csapatot a még jobb eredmények elérésében.