Klubunk tudatosan vállalja a nyíregyházi és a szparista foci hagyományok ápolását, honlapunkon is teret biztosítunk ennek a törekvésnek.

Bár egyesületünk csak húsz éve alakult Hardware néven, de 2003 óta ránk maradt az örömteli kötelesség, hogy a nyolcvan éve indult nyíregyházi minőségi labdarúgás hagyományait, és a szparista hagyományokat ápoljuk. A múlt hagyományai a jövő sikereit alapozhatják meg.
Nyáron ünnepelhetjük klubunk huszadik születésnapját. Az ünnepre készülve a Spartacus korábbi hagyományaira is emlékeztetni akarjuk szrukolóinkat. Az elkövetkező időben honlapunkon is rendszeresen teret biztosítunk a nyíregyházi foci történet szereplőinek, hogy a legfiatalabbak is megismerhessék elődeiket. Természetesen először a Szpari Lovagrend tagjait mutatjuk be olvasóinknak.

Kállai Endre 1963-ban lett a Szpari játékosa, a csatár sok nagy csata részese volt a Sóstói úti stadionban
- Amikor 16 évesen a csapathoz kerültem, akkor az NB-I-B-ben szerepelt az együttes. Akkor nagyon magas színvonalú volt a másodosztályú bajnokság is. Itt Nyíregyházán is nagyszerű játékosok voltak. Legelsőnek említhetem Siskát, ő olimpiai kerettag is volt egy darabig. Akkor játszott Harcsa Zoli, Aranyi, Kaskötő, de sok-sok jó focista fordult itt meg. Én Borbányán kezdtem focizni. Már középiskolás voltam, amikor hívtak Egerbe -ott élvonalbeli csapat volt- és a Szparihoz is. Akkor eszembe se jutott, hogy máshova menjek. Nekünk a Szpari volt a minden, kötődtünk a városhoz és a csapathoz is.
Egy-egy meccsen akkor is kint volt öt-hatezer ember. Nagyszerű közönségünk volt. Csatár voltam, sokszor helyzetbe kerültem, de gyakran kihagytam a helyzeteket. Nagyon szerettük a focit. Máig emlékszem egy hazai mérkőzésre. Még ifjú titán voltam, és a meccs előtt mikor csapatot hírdettek nagyon rosszul esett, hogy a kispadra se kerültem. Bánatomban éjszakába nyúlóan biliárdoztam és söröztem itt a stadionban. Számolatlanul ittam a söröket mérgemben. Nagy nehezen haza keveredtem. Aztán másnap dél körül jött egy csapattársam, hogy menjek, mert a kezdőből betegség miatt ketten is kidőltek. Még az esti sörözéstől elfehéredve érkeztem a meccsre. Gyuratni sem volt kedvem, olyan fáradt voltam. Aztán a meccsen a legjobb formámat mutattam, és három gólt is szereztem. Sokáig bosszantottak ezzel a történettel a csapattársaim.
Az volt az igazán nagy siker, amikor a Szpari később feljutott az NB-I-be. Azt az időszakot már én is a lelátóról figyeltem. Akkor igazi ünnep volt egy meccs.
Amikor én fociztam a Szpariban, akkor nem játszottunk a DVTK-val, mert ők az élvonalban szerepeltek. Most szombaton biztos kemény csatát vívunk majd velük, ennek a találkozónak mindig nagy a jelentősége a két szurkolótábor miatt. Remélem most is nyerünk a DVTK ellen.
Most is jövök a meccsekre. Azt szeretném ha minél több nyíregyházi, megyei fiatal kerülne be a Szpariba. Miattuk, a fiatalok miatt fontos a sport.

Pozsgai Dezső ugyanebben az időszakban dolgozott a Szparinál, ő volt a szakosztály vezetője.
- Az én időmben a legnagyobb siker az volt, hogy szerepeltünk az NB-I-B-ben. Az élvonalba kerülés csak később sikerült. De Nyíregyházán akkor is szerették a focit. Egy-egy meccsen öt-hatezren is voltak a másodosztályban is. Igaz én úgy gondolom, hogy akkor több jó játékos volt. Mindenki focizni akart, az volt a legnépszerűbb. Ma a fiatalok már ezer más dologgal foglalkoznak. Azt kívánom, hogy Nyíregyházának hosszútávon legyen élvonalbeli csapata, és olyan szurkolótábora, mint mikor először jutott be az NB-I-be.