Az alábbi interjúban ismét igyekszünk egy új nyíregyházi labdarúgót közelebb hozni szurkolóinkhoz. Ma, a Pápáról a szabolcsi megyeszékhelyre fél évre ...

Az alábbi interjúban ismét igyekszünk egy új nyíregyházi labdarúgót közelebb hozni szurkolóinkhoz. Ma, a Pápáról a szabolcsi megyeszékhelyre fél évre kölcsönbe érkező Welton Silvát kerestük fel és szólaltattuk meg. Magyarországon, az MTK csapatánál a névjegyét már évekkel ezelőtt letevő remek felépítésű bal lábas – ám jobbal is életveszélyes - támadójátékos a ma délutáni edzés előtt nyilatkozott honlapunknak.


- Eddig három évet töltöttél hazánkban. Hogy boldogulsz a magyar nyelvvel?
Már nagyon sok mindent megértek ha magyarul szólnak hozzám, ám beszélni picit nehezebb a ti nyelveteket. Nagyon nehéz nyelvnek tartom a magyart. Mivel brazil feleségem van, ezért otthon is az anyanyelvemen, portugálul beszélek, így a magyart csak a csapattársak,illetve magyar barátaim körében használom. Ám azért egyre jobban kezdek belejönni. (Ezt a megállapítást mi is csak megerősíteni tudjuk.)

A három év alatt milyennek ismerted meg Magyarországot illetve a magyar embereket?
Nagyon szép ország, és az emberek is nagyon barátságosak Magyarországon. Pályafutásom során már négy országban is légióskodtam, így van összehasonlítási alapom. Komolyan mondom, hogy a magyar embernél kevés segítőkészebb, kedvesebb ember van. A legjobb barátom is magyar! Már az MTK-nál eltöltött időben is nagyon kedvesek, segítőkészek voltak a csapattársaim, a klub vezetői. Nagyon hamar sikerült barátokra lelnem Budapesten, Pápán és most Nyíregyházán egyaránt. Egykori fővárosi csapattársaim egy részével még mai napig is tartom a viszonyt.

Hol kezdtél el focizni?
Én is mint minden brazil gyermek az utcán, a parkokban kezdtem el rúgni a labdát. Ahol egy pici kis terület is volt, ott a gyerekkori barátaimmal állandóan futballoztunk. Egy brazíliai kisvárosban – Coronel Fabri Ciano-ban - nőttem fel, és a helyi futballcsapatban lettem először igazolt labdarúgó. Majd tehetségemnek köszönhetően a szülővárosomtól hatszáz kilométerre lévő, remek lehetőségekkel rendelkező csapathoz, a Coritiba Football Clubhoz kerültem. Ahol a feltételek maximálisan adottak voltak ahhoz, hogy sokat fejlődhessek, hogy kibontakoztathassam a tehetségemet. Rengeteget tanultam ott a futballról, sőt 1998-99-ben ott lettem elsőosztályú felnőtt labdarúgó. Utána egy évet egy szintén első osztályú brazil klubban, a Guarani-ban töltöttem el. Majd 2001-be Franciaországba, az akkor még másodosztályú Le Havre-ba szerződtem, ahol megismerkedtem az európai focival.

Ha már így kihangsúlyoztad, hogy megismerkedtél földrészünk futballjával elárulod nekünk, hogy te miben látod a különbséget a brazil és az európai futballkultúra között?
Brazíliában minden iskolában, sőt minden utcán bajnokságokat rendeznek a különböző csapatoknak. A brazil fiúgyermek mondhatni labdával együtt jön a világra. Mivel minden brazil fiú szinte hamarabb tanul meg focizni, mint járni ezért nálunk rengeteg a technikás, jó játékos. Mindenki szeret trükközni, cselezni kevesebb a kötöttség a játékunkban. Európában viszont már kisgyerekként belenevelik a futballistába, hogy az egyénieskedés helyett a csapatérdekre tegye a nagyobb hangsúlyt. A taktika, az erőnlét, a fegyelmezettség nagyon fontos az európai fociban. Én ezekben látom a két futballkultúra közti legnagyobb különbséget.

Franciaország után hol futballoztál?
Izraelbe kerültem, ahol az eltöltött két év alatt nagyon jól éreztem magam. Ott, a Hapoel Tel Avivban egy csapatban futballoztam Halmai Gáborral, akit remek labdarúgónak, és jó barátomnak tartok. Az ő közvetítésével sikerült végül az MTK-hoz igazolnom. Az MTK után három hónapig otthon az Americaban játszottam, majd öt hónapra a legismertebb arab együttesbe az Al-Hilal-ba szerződtem. Szaúd-Arábiába egy teljesen más kultúrába kerültem. A szokatlan kultúra mellett a nagy meleggel is meg kellett barátkoznom. Innen Pápára vezetett az utam.

Miért jöttél el Pápáról?
Mert a Pápa a másodosztályban szerepel. Én pedig az élvonalban szerettem volna futballozni, így nagyon örültem a nyíregyházi lehetőségnek.

Hogy kerültél Nyíregyházára?
A legjobb barátom, a budapesti illetőségű Frenk Sándor közvetítésével. Az ő kollégája, Lukács János segítségével sikerült Nyíregyházára igazolnom.

Hogy érzed itt magad? Milyennek az eddigi benyomásaid a Szpariról?
Ugyan még csak rövid ideje vagyok itt, ám nagyon szép, kellemes városnak tartom Nyíregyházát. Az edzések is kiválóak, jól felépítettek. Profi körülmények között készülhetünk a tavaszi folytatásra. Ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy belássam remekül döntöttem mikor ide igazoltam. Boldog vagyok, hogy itt lehetek.

- A családodról megtudhatunk valamit?
A feleségem és a kisfiam – május 29-én tölti negyedik életévét – Brazíliában élnek. A fiam egyébként Budapesten született.

- Mit tudsz ígérni a Szpari szurkolóknak?
Azt, hogy igyekszek a lehető legtöbbször betalálni. Minden helyzetemet igyekszem gólra váltani.