Zabos Attila a Nyíregyháza Spartacus középpályása százötvenedik mérkőzését játszotta az élvonalban a Kecskemét elleni találkozón.

A focista 2006 őszén idény közben került Nyíregyházára, így csak tavasszal mutatkozhatott be a csapatban. Az aranyérmes együttesben tízszer lépett pályára. A következő idény előtt már majdnem szerződést bontottak vele, de maradni akart, fűtötte a bizonyítási vágy. 

Az élvonalban meghatározó focistája lett a Spartacusnak, eddig 38 NB I.-es meccsen láthattuk a klub mezében. A játékost a jubileumi meccseiről kérdeztük.

- Az NB I.-es szereplést a Vasasnál kezdtem, Zalaegerszegen volt a meccs és döntetlen lett az eredmény. A századik találkozót az MTK-nál teljesítettem, azon a meccsen sem sikerült nyernünk. Most a százötvenediken is döntetlen lett az eredmény, pedig nagyon közel voltunk a hajrájában a három ponthoz. A legemlékezetesebb mérkőzésem a százötvenből, az MTK-nál volt. A Sopron ellen nyertünk 2-0-ra és mindkétszer én találtam a kapuba- mondja a nyíregyházi csapatkapitány.

- Soha nem akartál külföldi bajnokságbanbizonyítani?

- Amikor a Hungária körúton szerepeltem, akkor többször is felvetődött, de egyik lehetőség sem realizálódott. De egyáltalán nem bánom, mert már többször is mondtam, hogy a családommal együtt nagyon jól érezzük magunkat Nyíregyházán, otthon vagyunk ebben a városban. Nagyon sok élménnyel lettem itt gazdagabb.

- Kimászik a csapat abból a gödörből, amibe tavasszal került?

- A Kecskemét elleni meccs szerencsétlenül végződött, de én úgy éreztem, hogy már sokkal jobban küzdöttünk, és fociztunk, mint előtte.

- Mi az ami hiányzik eddigi pályafutásodból, mit kívánnál magadnak a következő 150 bajnokira?

- Bajnoki címet az élvonalban. Eddig nem sikerült átélni ezt az élményt, de még megvalósulhat.