A politikai elit adóssága a jelenlegi közoktatási helyzet - interjú Vinnai Győzővel, az Oktatási Bizottság elnökével
Április 18-án szombaton a Megyeháza dísztermében rendezték meg "A rendszerváltás két évtizete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében" című szakmai és társadalompolitikai konferencia, a Periférián Alapítvány szervezésében. Dr. Vinnai Győző is az előadók között volt.
- Mi volt az előadása témája?
- Én két évtized adósságáról beszéltem az oktatásban, „Közoktatás: integráció és szegregáció” címmel. Azt gondolom, hogy az elmúlt 20 évben nagyon komoly adósság halmozódott fel az oktatáspolitikát illetően, mert ún. kísérleti nyúl lett, és mindenféle kísérleti példákat próbáltak ki rajta az évek során.
- Mikor és hogyan kezdődött mindez?
- A rendszerváltoztatás utáni első ciklusban átalakították a közoktatási rendszert, amely egyszerre volt európai és egyszerre igazodott nemzeti hagyományainkhoz. 1990-’94 között arra törekedtek, hogy a tudás színvonalas átadását érjék el, ahol a diákok nevelésére is kiemelt figyelmet fordítottak, valamint arra, hogy a gyerekek megtanulják a társadalmi együttélés helyes normáit. Nagyon sok törvény kellett az Antall-, majd a Boross-kormánynak ebben az időszakban, hiszen többek között fenntartói szempontból megszűnt az állami monopólium. Ekkortájt fölcsillant az, hogy fontos az oktatás, stratégiai ágazat, úgymond befektetés a jövőbe. A ’94-es kormányváltással viszont elindult egy rossz folyamat, amikor áterőszakolták a nemzeti alaptantervet, amikor szembefordultak az egyházi iskolákkal, vagy például amikor amerikai példákat hoztak.
A legnagyobb probléma az volt, hogy a politikai elit nem egyezett meg az oktatásban. Véleményem szerint ezt a pártpolitikai harcok fölé kellett volna emelni, de nem így történt. 1998-tól törekedtek az iskolák felújítására, a kis iskolák megtartására, beindult egy minőségbiztosítási program és megjelent a tehetséggondozás. 2002-től viszont végzetes folyamatok indultak meg: tanárok elbocsátása, iskola presztízselvesztése, az ágazatból való pénzelvonás, az erőszak megjelenése az iskolákban… Úgy gondolom, hogy ez a politikai elit adóssága. Van, akinek nagyobb felelőssége van ebben, van, akinek kisebb, de az biztos, hogy ha meglesznek a parlamenti választások, akkor az oktatáspolitikában mindenképpen változtatni kell. Minden valamire való társadalom fontosnak tartja a gyermekei jövőjét, mert ez összefüggésben van a munkaerőpiaccal, és nem mellékesen a magasabban kvalifikált állampolgárok aktív tagjai lesznek a helyi társadalomnak, a demokratikus közéletnek.
- Mi a helyszet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye oktatásával?
- Különösen nehéz a helyzet a megyében, mert a kistelepülések önkormányzatainak nincs pénze arra, hogy iskolát tartsanak fenn. De Nyíregyházán sem jó a helyzet. A normatív finanszírozás szerint Nyíregyháza közoktatására, amely több mint 50 intézményt foglal magába, a központi költségvetés csupán a fele összeget biztosítja, a másik felét a városnak saját bevételeiből kell előteremtenie, ez konkrétan jelenleg 5 milliárd forint. A másik nagy gond, hogy felújításra nincs saját forrás, de Nyíregyháza próbál uniós forrásokat szerezni, és igyekszik fenntartani a színvonalat, a tehetséggondozást és az esélyegyenlőséget is. Beszélnünk kell természetesen a szegregációról is, hiszen 19 általános iskolából hétben a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya elérte a 15%-ot, ilyen például a Benczúr Gyula Általános Iskola vagy a Sóstóhegyi Szabó Lőrinc Iskola. Ma is fenntartom azt a véleményemet, mi szerint egy éve nem kellett volna bezárni a Huszár-telepi iskolát (amelyet szegregáció miatt zárt be az önkormányzat), hanem a fokozatos integrációt kellett volna megvalósítani, hiszen ez nem volt jó sem a gyerekeknek, sem a szülőknek.
Kovács Tünde
- Én két évtized adósságáról beszéltem az oktatásban, „Közoktatás: integráció és szegregáció” címmel. Azt gondolom, hogy az elmúlt 20 évben nagyon komoly adósság halmozódott fel az oktatáspolitikát illetően, mert ún. kísérleti nyúl lett, és mindenféle kísérleti példákat próbáltak ki rajta az évek során.
Dr. Vinnai Győző: A ’94-es kormányváltással elindult egy rossz folyamat...
- Mikor és hogyan kezdődött mindez?
- A rendszerváltoztatás utáni első ciklusban átalakították a közoktatási rendszert, amely egyszerre volt európai és egyszerre igazodott nemzeti hagyományainkhoz. 1990-’94 között arra törekedtek, hogy a tudás színvonalas átadását érjék el, ahol a diákok nevelésére is kiemelt figyelmet fordítottak, valamint arra, hogy a gyerekek megtanulják a társadalmi együttélés helyes normáit. Nagyon sok törvény kellett az Antall-, majd a Boross-kormánynak ebben az időszakban, hiszen többek között fenntartói szempontból megszűnt az állami monopólium. Ekkortájt fölcsillant az, hogy fontos az oktatás, stratégiai ágazat, úgymond befektetés a jövőbe. A ’94-es kormányváltással viszont elindult egy rossz folyamat, amikor áterőszakolták a nemzeti alaptantervet, amikor szembefordultak az egyházi iskolákkal, vagy például amikor amerikai példákat hoztak.
Ha meglesznek a parlamenti választások, akkor az oktatáspolitikában mindenképpen változtatni kell!
A legnagyobb probléma az volt, hogy a politikai elit nem egyezett meg az oktatásban. Véleményem szerint ezt a pártpolitikai harcok fölé kellett volna emelni, de nem így történt. 1998-tól törekedtek az iskolák felújítására, a kis iskolák megtartására, beindult egy minőségbiztosítási program és megjelent a tehetséggondozás. 2002-től viszont végzetes folyamatok indultak meg: tanárok elbocsátása, iskola presztízselvesztése, az ágazatból való pénzelvonás, az erőszak megjelenése az iskolákban… Úgy gondolom, hogy ez a politikai elit adóssága. Van, akinek nagyobb felelőssége van ebben, van, akinek kisebb, de az biztos, hogy ha meglesznek a parlamenti választások, akkor az oktatáspolitikában mindenképpen változtatni kell. Minden valamire való társadalom fontosnak tartja a gyermekei jövőjét, mert ez összefüggésben van a munkaerőpiaccal, és nem mellékesen a magasabban kvalifikált állampolgárok aktív tagjai lesznek a helyi társadalomnak, a demokratikus közéletnek.
Különösen nehéz a helyzet a megyében -vallja Vinnai Győző
- Mi a helyszet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye oktatásával?
- Különösen nehéz a helyzet a megyében, mert a kistelepülések önkormányzatainak nincs pénze arra, hogy iskolát tartsanak fenn. De Nyíregyházán sem jó a helyzet. A normatív finanszírozás szerint Nyíregyháza közoktatására, amely több mint 50 intézményt foglal magába, a központi költségvetés csupán a fele összeget biztosítja, a másik felét a városnak saját bevételeiből kell előteremtenie, ez konkrétan jelenleg 5 milliárd forint. A másik nagy gond, hogy felújításra nincs saját forrás, de Nyíregyháza próbál uniós forrásokat szerezni, és igyekszik fenntartani a színvonalat, a tehetséggondozást és az esélyegyenlőséget is. Beszélnünk kell természetesen a szegregációról is, hiszen 19 általános iskolából hétben a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya elérte a 15%-ot, ilyen például a Benczúr Gyula Általános Iskola vagy a Sóstóhegyi Szabó Lőrinc Iskola. Ma is fenntartom azt a véleményemet, mi szerint egy éve nem kellett volna bezárni a Huszár-telepi iskolát (amelyet szegregáció miatt zárt be az önkormányzat), hanem a fokozatos integrációt kellett volna megvalósítani, hiszen ez nem volt jó sem a gyerekeknek, sem a szülőknek.
Kovács Tünde
További hírek:
Nyíregyháza Online - www.nyiron.hu